Régóta beépült a köztudatba a tény, hogy a két agyféltekénk eltérő módon üzemel -  a bal agyféltekénk felelős a logikus, racionális, analitikus gondolkodásért,  a jobb agyfélteke a kreatívabb, képzelőerőt igénylő, holisztikus gondolkodásért. A bal féltekénkkel beszélünk, írunk, olvasunk és számolunk, elemzünk és érvelünk, míg a jobb agyféltekénkkel éljük át az érzelmeket, rajzolunk, hallgatjuk és élvezzük a zenét, látjuk meg az összefüggéseket, használjuk az intuíciónkat. Innen már csak egy kis lépés szükségeltetett azon elmélet megszületéséhez, hogy a nők többnyire jobb agyfélteke dominánsak, a férfiak viszont a bal agyféltekéjüket használják túlnyomóan. Kapóra jönne ez a magyarázat, hogy miért is siklik el oly sokszor a kommunikáció a férfi és nő között, hiszen ugyanazt a tényt vagy eseményt más és más szempontok szerint értelmezik, így eltérő következtetésekre is jutnak… Mondanom sem kell, mennyire leegyszerűsítőek a fenti kijelentések – amelyeknek a hitelességére vajmi kevés bizonyítékot szolgáltatnak a komolyabb kutatások. Bár valóban léteznek különbségek a két agyfélteke működése között, sok tévhit is kering ezzel kapcsolatban. A téma mindazonáltal sokunkat foglalkoztat, és úgy tűnik, nem véletlenül. Hogyan profitálhatunk a mindennapokban, ha a két agyféltekénket jobb együttműködésre bírjuk? Hogyan tették ezt már több ezer évvel ezelőtt a jogik? Mit tanulhatunk tőlük?

A jobb és bal agyfélteke közötti különbségek

A két agyfélteke eltérő működése a ’60-as években kezdett népszerű téma lenni, amikor erős epilepsziás rohamokkal küszködő betegeknél először választották el műtéti beavatkozással a két agyféltekét. Ezeken a betegeken végzett megfigyelések erősítették meg, hogy például a beszéd, az írás-olvasás, az emlékezés, az időérzékelés központja a bal agyféltekében található, míg a térbeli képességekért, a szín- arc- és alakfelismerésért és más nem verbális készségekért a jobb agyfélteke a felelős. A két félteke közötti aszimmetria még fizikai síkon is jelen van, hiszen a bal oldali félteke hátsó része szélesebb, míg a jobb féltekének az elülső része a terjedelmesebb. Bár a neurofiziológusok köreiben az agyi lateralizáció napjainkban már nem egy népszerű terület, pár jól bizonyított különbség igenis létezik a két agyfélteke működése között. Az igazság valószínűleg nem annyira a „miben” más, sokkal inkább a „hogyan” más kérdésre válaszolva derülhet ki.  A két agyfélteke eltérő szerepet játszik az észlelés, a viselkedés, a megismerés és az érzelmi élet vonatkozásában, de Iain McGilchrist (pszichiáter és író) szerint a bal oldali féltekénk felelős a fókuszált, kiélezett, szűkített, részletekbe menő figyelmi folyamatokért. Ezzel szemben a jobb féltekénk inkább a huzamosabb ideig fenntartható, széles fókuszú, készenlétért és éberségért felelős figyelmet irányítja. A bal oldal a már megszerzett információk, az emlékek, az elraktározott sablonok, az ismert világkép segítségével oldja meg a problémákat, míg a jobb oldal egy sokkal kreatívabb, intuitívabb, metafórikusabb, új információkat integráló rendszerben „gondolkodik”.

Milyen magyarázat állhat az agyféltekék aszimmetrikus működése mögött? Egyáltalán milyen célja volt Természet Anyánknak egy ilyen különbség létrehozásával? Vagy az egész véletlen lenne csupán? Miért maradt akkor fenn az evolúció során? Milyen előnyünk származhatott belőle? Ha a fajfejlődésben kezdünk el válaszokat keresni, már a gerinceseknél megfigyelhetjük a két agyfélteke eltérő szakosodását a különböző feladatokra. Például a madarak bal agyféltekéje felel olyan szűkített figyelmet igénylő tevékenységekért, mint a magok gyűjtögetése, míg a jobb félteke ez idő alatt a környezetet figyeli, így az ellenséges, veszélyes ingerek vagy a fajtársak felismerését teszi lehetővé. Úgy tűnik, a két agyfélteke eltérő működése evolúciós előnyt jelenthetett, így a fajfejlődés során a két oldal egyre jobban specializálódott a különböző feladatokra. Erre utal az a tény is, hogy a két féltekét összekapcsoló „kéregtest” az idő során arányaiban kisebb és kisebb lett az agyféltekék növekedéséhez képest. Azaz a két agyfélteke közötti kapcsolat nemhogy erősödött, hanem csökkent az evolúció során. A kéregtestnek ugyanis az a szerepe, hogy a két agyféltekét összekösse, bár az is érdekes tény, hogy bizony a kéregtest idegrostjai néha éppenséggel ellenkező feladatot látnak el, a féltekék közötti kommunikációra ugyanis gátolóan hatnak. Azt tudjuk, hogy a szervezet a homeosztázis (belső egyensúly) fenntartását minél gazdaságosabban próbálja megoldani, ami indokolná az erőforrások jó kihasználását csak az egyik agyfélteke aktiválásán keresztül, de ez önmagában nem jelent választ az működésbeli eltérésekre.

A jobb és bal agyféltekénk együttműködése

Ugyanakkor az is kijelenthető, hogy a legtöbb feladat során, amellyel nap mint nap szembesülünk, mindkét agyféltekénk részt vesz az észlelés, kiértékelés, érzelmi válaszadás és viselkedés irányításában. Különösen igaz ez a komplexebb tevékenységek esetében. Például, a kommunikáció sem köthető kizárólag a bal agyféltekéhez, hiába van itt több jól körülhatárolható beszédközpont, hiszen a jobb félteke funkciói  - például a hangsúly és a beszéd ritmusának elemzése – nélkülözhetetlen a kapcsolatteremtéshez és társalgáshoz. Ahogyan az A pontból a B pontba eljutásért sem egyedül a jobb agyfélteke felelős, annak ellenére, hogy itt találhatóak a térfelismerő funkciókért felelős központok. A tájékozódás, az agyi térképek használata, az emlékek előhívása, a motoros funkciók a két agyfélteke összehangolt működését feltételezik. Minden bonyolultabb feladat elvégzéséhez több összehangolt képességre van szükségünk, és az sem feltétlenül igaz, hogy egyes „képességek” csak az egyik vagy a másik agyféltekében leltek otthonra. Ismeretes, hogy az agy mennyire plasztikus, milyen rugalmasan tud alkalmazkodni, milyen gyorsan újra tudja szervezni magát, ha a körülmények erre kényszerítik. A tökéletes működéshez tehát nem az a kérdés, hogy az adott feladatot melyik agyfélteke tudná jobban elvégezni, hanem az, hogy a különböző területek között milyen gyorsan és milyen könnyen létesülnek az idegi kapcsolatok.  Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kéregtest veleszületett rendellenességei, ahol a két félteke közötti kommunikációs zavarok tanulási nehézségekben, problémás szociális kapcsolatokban, vagy hangulatzavarokban nyilvánulnak meg. Továbbá az is érdekes tény, - egy 2004-es amerikai tanulmány szerint-, hogy a különlegesen jó matematikai képességekkel rendelkező személyek jobban össze tudják hangolni a két agyféltekéből érkező információkat, illetve hatékonyabb együttműködésre képesek „rábírni” a két agyféltekéjüket.  Így érthető, hogy a hatékony működéshez mindkét „oldalunkra” szükségünk van, a száraz tények intuíció hiányában nem fognak új tudást teremteni, a logika a kreativitás nélkül nem lesz célravezető, ahogyan az érzelmek sem visznek jó irányba némi racionális gondolkodás hiányában.  Ide illik Einstein két anekdótikus megjegyzése , - mindkettő eredetiségével kapcsolatban azonban léteznek kételyek - miszerint „egyetlen felfedezés sem született racionális gondolkodás során”, illetve „az intuitív agy egy áldott ajándék, a racionális agy egy hűséges szolga”.

Nálad melyik agyfélteke dominánsabb?

Köztudott, hogy a jobb kezesség a bal féltekei dominanciához kötött, míg a balkezesek esetében a jobb agyfélteke kap hangsúlyosabb szerepet, mivel az idegpályák kereszteződnek, azaz oldalt váltanak, mielőtt a megfelelő agyi központba érnének.  Nos, ez alapján feltételezhető lenne, hogy minden jobbkezes személy logikusabb és racionálisabb, mint a bal kezes társaik, akik viszont intuitívabbak, érzelmesebbek és művészi hajlamokban gazdagabbak lennének. Igen, ez egy újabb tévhit, több ok miatt is. A legegyszerűbb talán, hogy a jobb és balkezesség egy kontinuum mentén helyezhető el, azaz nem mindenki egyformán „egykezes”, vannak, akik sokkal ügyesebben használják a nem domináns kezüket is (és igen, vannak két balkezesek is, bár ez nem tudom mennyire releváns a témánk szempontjából). Továbbá –főleg régebben - sok „született balkezest” kisgyermek korában átszoktattak a jobb kéz használatra. Illetve vannak jobb kezes, de bal lábas, bal szemes személyek... Na ugye,már  nem is olyan egyértelmű a dominancia kérdés? Az interneten elterjedt pár „teszt”, amely arra vállalkozik, hogy megállapítja az agyi dominancia kérdését. Nos, szakértői források azt javasolják, hogy ne higgyünk fenntartás nélkül ezeknek a teszteknek - önmagában az, hogy egy baba forgásának milyen irányt tulajdonítunk, nem sok információt közöl az agyunk működéséről.

Amikor a nemek közötti eltérést vizsgálták, érdekes felfedezésre került sor. Nem az elvárható „nők jobb agyfélteke dominancia” és „férfiak bal agyfélteke dominancia” eredményt találták, hanem a nők kéregtestében – ami a két félteke közötti kommunikációjáért felelős – a nők javára egy 30%-os eltérést mutattak ki. Azaz a nők agyában a két félteke ezek szerint hatékonyabban társalog egymással.  De hogy ez mennyiben jelent a nők számára minőségi különbséget? Ahogy a neurofiziológusok buzgón figyelmeztetnek, ne vonjunk le egy ilyen tényből messzemenő következtetéseket. Egy 2006-os amerikai kutatásból például az derült ki, hogy a nőknél nagyobb bilaterális aktivitás mutatkozott, amikor egy kommunikációs feladatot kellet megoldaniuk, viszont a férfiaknál jobban összekapcsolódtak a két agyi féltekében lévő központok, amikor egy térbeli vizualizációs feladatot végeztek. Ki mennyire kreatív és mennyire tud racionális döntéseket hozni, illetve mennyire hatékonyan tudja összehangolni a két agyféltekéjének működését, az egy több tényezős egyenlet kérdése, amelyet nem célszerű tehát csak a dominancia kérdésére leszűkíteni.

Napi ciklusok az agyféltekei dominanciában

További érdekes megfigyelés, hogy nap közben ugyanazon egyénen belül is változik az agyféltekék dominanciája.  Azt már tudjuk, hogy a 24 órán keresztül a szervezetünkben különböző biológiai ritmusok figyelhetőek meg: bizonyos hormonok termelődése a fénytől függően ingadozik, de napon belül a testhőmérséklet, a pulzus, vérnyomás, reakcióidő, koordinációs készség is eltéréseket mutat. Nos, már a ’80-as évek EEG-n alapuló vizsgálataiból tudjuk, hogy az agyi féltekék dominanciája is váltakozik, többnyire egy 3-4 órás ciklus mentén. Mi több, ez a ciklikus változás úgy tűnik, hogy összefüggésben lehet az orrciklusok változásával, amelyek szintén egy 3-4 órás mintázatot mutatnak.  Azaz napközben váltakozva egyik vagy a másik orrlyukunk aktívabb. Ilyenkor az egyik orrjáratban egy úgynevezett „fiziológiás dugulás” jön létre: ebben az orrjáratban a vérerek kitágulnak, a nyálkahártya felduzzad, ezért kevesebb levegő jut át, míg a másik orrjáratban a vérerek összehúzódásával az ellenkező folyamat zajlik le. Mi állhat ennek a folyamatnak a hátterében? Miért jó ez nekünk, ha egyszerre csak egyik orrlyukunk aktív? Nos, az egyik lehetséges válasz, hogy vannak olyan szag ingerek, amelyek csak akkor érzékelhetőek, ha a légáramlás lassabb, és több ideig hatnak az orrban lévő szagló receptorokra, míg más ingerek épphogy a gyors légáramlással érzékelhetőek jobban. Akárhogyan is legyen, az orrciklusok váltakozása úgy tűnik, hogy összefügghet az agyi féltekék dominanciájának napközbeni váltakozásával. Egy 2016-os angol tanulmány összefoglalja az eddigi kutatásokat, amelyek a két ciklus egybeesését hivatottak bizonyítani. Mi több, körüljárja azt a kérdést is, hogy az orrciklusok tudatos váltásával befolyásolni tudjuk-e az agyi féltekénk dominanciáját? Úgy tűnik, erre a yoga már nagyon régen megtalálta a választ, ha nem is tudatosan az agyféltekei dominanciára élezve ki a kérdést. Bár a mögöttes filozófiát itt nem részletezném, de a jogában a váltott orrú légzés a belső harmóniát, a energiák felszabadítását, és a kétoldalú ellentétes minőségek (férfi-nő; elmélyülés-aktivitás, érzés-gondolkodás, múlt-jövő, belső-külső) egyensúlyát hivatott megteremteni.

 Vajon tényleg lehetséges, hogy a váltott orrlyukon történő légzés mindkét agyféltekénket egyszerre aktivizálja, azaz megszünteti az egyik dominanciáját és együttműködésre sarkallja őket? A kutatások azért elég óvatosan fogalmaznak, de nem lennék meglepve, ha ebben az esetben az intuitív tudás, amely évezredeken keresztül a megfigyelésre alapozva alakult ki, talált volna egy olyan módszert, amelynek bár a mechanizmusát sokkal később érthetjük meg, ettől függetlenül nagyszerűen működik. A váltott orron keresztül történő légzés mintájára sok más olyan feladatot is javasol a szakirodalom, amellyel ugyanezt a hatást érhetjük el, azaz a két agyi féltekénket egyszerre hozza működésbe: ilyenek a két oldalra váltott végtaggal végzett mozgások, bizonyos kétoldali szimmetrikus minták rajzolása, két kézzel egyszerre rajzolás vagy tánc. Ezek tükrében talán nem meglepő, hogy a sportolás – főleg, azok, amelyek a két oldal szimmetrikus mozgását feltételezik – megnyugtató, de ugyanakkor aktivizáló hatással is lehet ránk. Hányszor jöttek a legjobb ötleteim futás közben, hányszor oldottam meg problémákat úszás közben „agyalva”? Valóban azért lennék ilyenkor kreatívabb, mert a racionális és logikus bal agyféltekémet ráveszem, hogy jobban működjön együtt a kreatívabb és intuitívabb jobb féltekémmel? Ha a kutatások nem is egyértelműek még ezen a területen, jól eső gondolat lehet edzés előtt, hogy a fizikai előnyökön kívül még szellemi síkon is profitálhatok a testmozgás során!