Számos tanulmány bizonyítja, hogy a sportolók a „mentális keménység” területén felülmúlják nem sportoló társaikat. Lehet-e profitálni később ebből a mentális keménységből a szakmai életben is? Egyáltalán miben nyilvánul meg ez a mentális előny? Mit tanulnak meg a sportolók a kemény edzések és a versenyek jelentette kihívások alatt? Milyen üzletasszony válik egy kiváló sportolóból? Szeretnénk őt üzleti partnerként? Munkatársként? Segíthet-e ez a mentális keménység egy nőnek kitűnni a még mindig férfiak dominálta üzleti és politikai életben?   És ha már fiatalkorunkban kimaradt a sport az életünkből, heti pár edzés segíthet „megkeményedni” mentálisan? Hogyan kamatozik a sportos életmód az üzleti sikerek területén? 

Venus Williams a teniszezésen kívül saját divatcégét vezeti, közben Serena húgával együtt az első nőkként váltak az NFL franchise társtulajdonosaivá. Maria Sharapova az édesség és kozmetikai üzletágban érdekelt, akárcsak a volt teniszcsillag Gabriella Sabatini, aki saját parfümcéget alapított, - egyik parfüm a nevét is viseli. Talán a fiatalabb generáció már nem is emlékszik a német Katarina Witt műkorcsolyázóra, aki ma Németországban kedvelt tévés személyiség, színésznő, jégrevüket szervez, szakkommentátorként működik. A brit Hannah Cockroft világcsúcstartó kerekes-székes sportolónő a saját tulajdonú sport menedzsment cégét vezeti - csak hogy párat említsek. De nem kell nemzetközi példákhoz nyúlnunk az élsport és szakmai profizmus párhuzamát bizonyítandó. Hosszú Katinka sportkarrierje csúcsán is szakít időt csapata és a saját brand-je építésére. De ne csak az élvonalbeli sportolókkal foglalkozzunk, bőven idesorolnám azokat a családanyákat és/vagy szakmájukban elismert nőket, akik korábbi vagy aktuális sportolói tapasztalataikból igencsak hasznos mentális készségeket mentenek át a mindennapokba. Miért is?

Hozzászoktak a kudarcokhoz, nehézségekhez, sikerekhez. Minden nap arra ébrednek, hogy fontos feladatuk van. Mélyen a zsigereikbe ivódott a céltudat és a sikervágy. Elbuknak, felállnak és újrakezdik. A sportban nem egyenes út vezet a sikerhez, ahogyan az üzleti életben sem. Kitartás, kemény munka, türelem és kontroll. Az út - amelyen halad sportoló és üzletember. Megállja a valóság próbáját a párhuzam?

Az utóbbi években egyre több kutatást végeznek a sport, a katonaság és a foglalkoztatás területén azokat a mentális képességeket kutatva, amelyek a kiváló teljesítményért és sikerért felelősek.  Bár a legtöbb tanulmány nem vizsgálja a nemek közötti különbségeket, a következetések egyértelműek és nyugodtan értelmezhetjük a „szebbik” nemre is.

Egy 2013-as nemzetközi tanulmányban 927 sportolót hasonlítottak össze 931 nem sportolóval. Az eredmény egyértelmű: sportágtól függetlenül, a sportolók „keményebbnek” bizonyultak egy sor pszichológiai jellemző tekintetében, amelyek a szakemberek mentális erőként definiálnak.

Angela Duckworth , a Pennsylvania Egyetem professzora, - aki többek között a Fehér Háznak, a Világbanknak, a NBA-nek, NFL-nek a tanácsadója – a West Point-i katonai akadémián kutatta a siker kulcsát. Az eddigi bevezetőt tekintve nem meglepő, hogy a hírhedt „Beast Barack” kiképzést sikeresen „túlélő” kadetek nem feltétlenül a fizikailag legerősebbek, a legintelligensebbek vagy a genetikailag legjobb adottságokkal rendelkezők közül kerültek ki. Úgy tűnik, a sikert ebben az esetben is a mentális keménység garantálta. Bár ez a kutatás csak férfiak bevonásával zajlott, érdekes tény, hogy a  Navy Seals eddig nők számára zárt egységei 2015-től nyitva állnak az ilyen kemény hozzáállású női jelentkezők előtt is!  Talán emlékszünk a Demi Moore által alakított G.I Jane-re?

Egy másik kutatásban a sportpszichológusok által kidolgozott Mentális keménység kérdőív alapján vizsgálták a közép-, felső- és kezdő vezetőket. A várakozásoknak megfelelően a felsővezetők magasabb pontszámokat értek el, viszont még hasznosabb eredmény, hogy a mentális keménység az életkorral nőtt – ékesen bizonyítva, hogy ezek a mentális képességek igenis fejleszthetőek az idő során.

Mentális keménység – pozitív pszichológiai konstellációk együttese, amelyeknek van egy velünk született jellemvonás jellegű összetevője, másrészt viszont a tapasztalatok és élethelyzetek mentén folyamatosan fejlődik, alakul. Az élsport vagy versenysport tipikusan egy olyan hosszasan fennálló életkörülmény, amely a mentális keménység jellemzőit éveken keresztül acélozza. Milyen képességek gyűjtő fogalma tehát a mentális keménység? Kitartás, céltudatosság, fegyelem, érzelmi kontroll, rugalmasság… Mit is jelent ez a gyakorlatban? Pontos céljaid vannak, mész előre, akkor is, amikor nincs kézzel fogható eredmény. Nem tántorítanak el az akadályok, nem bizonytalanítanak el a kívülállók negatív vélekedései. Az átmeneti kudarcok csak megerősítenek, bízol magadban. Elfogadod a lemondásokat, csak a fontosra koncentrálsz. Nem panaszkodsz, nem dühöngesz, haladsz türelmesen a saját utadon… Bővebb kifejtés a témáról a „Milyen a mentálisan kemény személyiség” című írásban a  mentaltraining.blog.hu –n olvasható. 

Aki nem sportolt versenyszerűen, talán nem is tudja, milyen kemény lehet egy sportoló élete. Főleg, ha mellette tanul, dolgozik, gyereket nevel. Az általános sztereotípia a szélesen mosolygó, csinos, hiú, kissé öntelt, üres fejű sportolónőről csupán mítosz. Időbeosztás, prioritások kezelése, feladatok teljesítése, koncentrált munkavégzés… akár egy menedzser élete. 

Milyen kihívásokkal kerül szembe magasabb szinten egy sportolónő? 

• folyamatos megmérettetések – legyen az akár egy edzés, időszakos állapotfelmérés vagy verseny
• állandó fizikai terhelés
• hosszú távú célkövetés – többnyire években mérhető
• türelem és kitartás – a fejlődés a sportban ritkán lineáris
• fegyelem – a sport megtanít fegyelmezetten élni, önkontrollt gyakorolni, lemondásokat elfogadni
• gyakran idegen, akár ellenséges környezetben teljesíteni (idegen pályán, vetélytársnak szurkoló közönség előtt)
• érzelmi kontroll - akár egy fontos verseny előtti szorongást kordában tartani, akár egy ellenfél nem éppen fair viselkedése által kiváltott dühöt visszafogni
• kudarcok elviselése, feldolgozása
• sérülések, átmeneti akadályok okozta frusztráció kezelése
• a külső elvárások, a média okozta nyomás elviselése
• kockázatvállalás

Az élsport pontosan az a közeg, ahol egy gyerek vagy fiatal alakuló személyiségét is hasonlóképpen edzi, akárcsak az izmait. A kemény fizikai munka nem csak a testet acélozza, hanem az elmét is. Minden fizikai edzés egy kicsit mentális edzés is egyben: még tovább bírni a kellemetlenséget, a fáradság ellenére is koncentrálni, nem kizökkenni, nem feladni, fegyelmezetten elvégezni minden feladatot, nem csak a mennyiségre, hanem a minőségre is figyelve. Ha valaki ezt teszi nap mint nap, éveken keresztül, talán nem meglepő, hogy a mentális munka hagy némi lenyomatot a személyiségén, ami pont kapóra jön majd a szakmai élet kihívásai és útvesztői között.

Bár az élsport mellett nehéz komolyabb tanulmányokat folytatni, azért hazánkban is sok példa van arra, hogy a magas szintű sportolás nem zárja ki a felsőszintű képzést. Az sem törvényszerű, hogy egy olimpikon csakis a sportvilág keretein belül keresse meg a kenyerét – bár az edzői karrieren kívül itt is számos üzleti lehetőség kínálkozhat. De ne menjünk ilyen messze. Nem kell valakinek élsportolónak vagy olimpikonnak lenni ahhoz, hogy a fiatalkorban évekig űzött sport jótékony hatással legyen a pszichés-mentális képességeire. Hazai statisztikákat ugyan nem találtam, de egy németországi tanulmányszerint a volt sportolók 700-800 euróval keresnek többet a sportolói múlttal nem rendelkező társaiknál. A tanulmány azért is figyelemreméltó, mert a nemek közötti különbség csökkenésének egy eklatáns példáját szolgáltatja: a volt sportolónők átlagban többet keresnek, mint a sporttapasztalatokkal nem rendelkező hasonló képzettségű férfi kollégáik. Utópia német viszonyokat elemezni? Talán… de legalább a cikk olvasása - azaz pár perc –erejéig legyünk optimisták és pozitívak - a mentális keménység szellemében!

Természetesen személyiség függő jelenségekről beszélünk, azaz nem csak az életkörülmények és tapasztalatok játszanak szerepet a „mentális keménység” kifejlesztésében, van, aki tényleg némi „hozott” előnnyel indul a versenyben. Ugyanakkor nem csak a sport vagy versenysport képes ilyen pozitív hatásokat kifejteni a karakterünk alakításában. Egy inspiráló és támogató családi környezet, példaértékű kollégák befolyása, egy magas elvárásokat támasztó oktatási intézmény vagy egy elkötelezetten űzött hobbi mind hasonlóan működhet, mint a komoly szinten művelt sport. Elkötelezetté, kitartóvá és céltudatossá tesz. De térjünk vissza a sporthoz…

Miben lehetnek szakmai téren is jobbak a sportolói múlttal rendelkező személyek?

Teherbírás: jól viselik a nehézségeket, a hosszúra nyúlt munkanapokat. Toleránsabbak a nehéz feladatokkal járó kényelmetlenség iránt, könnyebben lépnek ki a komfortzónájukból. Szorgalmasak.

Célorientáltság, sikerorientáltság: nem vonakodnak magas célokat kitűzni. Tisztában vannak azzal, hogy a siker nem jön könnyen, ezért hosszú időn keresztül képesek fenntartani a lelkesedésüket, motivációjukat.

Kitartás: a fentiekből következik, hogy nem adják fel könnyen. Az akadályok csupán kihívást jelentenek, a problémák csak megoldandó feladatok. A sportban az időszakos kudarcok elkerülhetetlenek, ezért már megtanulták, hogy ne bizonytalanodjanak el könnyen, addig folytassák az erőfeszítéseket, amíg eredményre nem vezetnek.

Döntéshozatal, taktika, stratégia: a versenyek során gyakran kell fontos döntéseket hozni nyomás alatt. Módosítani a stratégián az ellenfél reakcióinak függvényében. Hideg fejjel latolgatni az esélyeket. Számítóan, taktikusan helyezkedni. Adott esetben megtéveszteni – a játékszabályok keretein belül.

Koncentrálás: a döntő pillanatban minden érzékszervvel a feladatra képesek koncentrálni. Megtanulták kizárni a külső zajokat, a nézők kiabálását, az ellenfeleket, csak arra fókuszálnak, ami igazán fontos. Zónába kerülnek! Milyen értékes tulajdonság ez a szétszórt, állandóan a közösségi médián lógó a kollégákkal szemben…

Fegyelmezettebbek: addig dolgoznak, amíg végére jutnak az aznapi feladatoknak. Nem esik nehezükre korán kelni, szűk időbeosztás szerint élni. Egészségesebb életmódot folytatnak. Jó önkontrollal rendelkeznek.

Toleránsabbak a frusztrációval szemben: a sportban a fejlődés és siker nem jön azonnal, akár csak az üzleti életben. A sérülések, az időszakos teljesítménycsökkenések, „kispadra ültetések”, átmeneti kudarcok már érzelmileg megedzették őket. A bizonytalanságot jobban tűrik.

Tanácsokra nyitottak: a legtöbb sportoló kérdőjel nélkül követi az edzői utasításokat. Megszokják, hogy egy kompetensebb fél irányítja őket, elfogadják a konstruktív kritikát. Tekintettel a mai liberális nevelésre a szakmai életben ez nagy előnynek bizonyulhat!

Magabiztosság: nem kell ahhoz olimpiai bajnoknak lenni, hogy valaki egészséges önbizalomra tegyen szert. Minden kis siker építi és erősíti az önbizalmat. Ismerni az erősségeit, tisztában lenni a gyengeségeivel, de ezek mellett bízni a képességeiben – nem ez bármilyen üzleti terv lényege?

Csapatsport előnyei:

• szociábilisak
• jól kommunikálnak
• jól tudnak másokat befolyásolni
• jól tudnak együttműködni
• adott esetben alá tudják rendelni az egyéni célokat a csapatérdeknek
• nyitottabbak az utasításokra
• alkalmazkodóbbak

Egyéni sport előnyei:

• önállóbbak
• kitartóbbak
• határozottabbak
• felelősségteljesebbek
• jobb döntéshozók
• vezetői kvalitásokban erősebbek

A sablon azonban nem mindenkire húzható rá egyértelműen. Mint ismeretes, minden pszichológiai képesség egy Gauss görbének nevezett harang formájú eloszlásban értelmezhető – így a nagy többség ugyan a középpontra zsúfolódik, de mindig jutnak jócskán a szélekre is. A másik fontos ide kívánkozó megjegyzés, ami részben az előbb leírtakból fakad, hogy bármennyire is idealizáljuk a sportolók különleges képességeit, azért az extrém esetekben pont az ellenkezője lehet érvényes. Közhely ide vagy oda, de az igazság az, hogy néha a jóból is megárt a sok…

Hátrányok:

• Túlzott önállóság
• Önfejűség
• Túl nagy ego
• „Mindent jobban tud” hozzáállás
• Munkamánia
• Kényszeres, már túlzott kitartás, olyan helyzetekben, amire nincs befolyása
• Tanulmányok vagy szakmai gyakorlat hiánya
• Előző szigorú életmód kompenzálásaként kicsapongás

Sport és gyereknevelés

Hogyan sportoljunk gyereknevelés mellett? – a téma megér egy külön misét… de egy önálló cikket mindenképp. Így most nem is evvel szeretnék foglalkozni. A minap olvastam egy frappáns írást egy nagyon is öntudatos anyuka tollából, akinek tornász lányai heti 14 órát edzenek. A szokásos „szegény túlhajszolt gyerekek”, vagy „nincs gyerekkoruk az élsportolóknak” lamentálás helyett egy nagyon is éles meglátású és realista felfogású anyuka eszmefuttatását olvastam arról, hogy miért is jobb sportolni, még akkor is, ha az néha fárasztó. Jobban én sem tudnám megfogalmazni:  

„Ha a gyerekkort úgy definiáljuk, hogy szabadon csinálhatják, amit szeretnének, akkor a sok edzés nem az. Ha viszont megnézzük, mit csinál ma egy átlagos 8-10-12 éves délután, a környezetünkben lévő legtöbb családban azt látjuk, hogy nem valami nagyon építő dologgal töltik ezt a sok időt, nem szabad, kreatív játékkal, hanem valami egészen mással…sok órányi telefon/tabletnyomkodás, tévézés. Biztosan vannak tudatos, menő családok, ahol nem ez történik, de nagyon sokszor viszont igen. Ha az a kérdés, melyikkel nyer többet a gyerek, azzal, hogy először unatkozik a suliban négyig, utána meg otthon nyomkodja a telefont, vagy ehelyett - jó társaságban, erről később - sportol, már nem is olyan egyértelmű, ki jár jobban.

„(…) milyen készségekre van szüksége egy viszonylag sikeres sportolónak: kitartás, gyakorlás, szorgalom, koncentráció, önbizalom és reális önértékelés, és az időbeosztás miatt kötelező hatékonyság - ezek az iskolában sem jönnek rosszul. Sőt, azt hiszem, ezek a készségek amúgy az életben sem jönnek rosszul senkinek.” Koncz Andrea

Igaz ez főleg egy olyan világban, ahol a gyerekek sok mindent készen kapnak, vagy nem kell mást tenni ük, csak gombokat nyomkodni. A hosszú órákon keresztül való gyakorlás, a szorgalmas munka, az odaadás, a kitartás azok kiváltsága marad, akik komolyan sportolnak vagy valamilyen más művészeti tevékenységben törekednek a magas szintű teljesítményre. A gyerekek mai mozgásszegény világában az egészséges életmódra nevelés fontossága mellet elsősorban azokat a személyiségfejlesztő hatásokat emelném ki, amelyekről a fentiekben is szó volt:

• megtanulnak beilleszkedni, alkalmazkodni más társas közegben
• több (minőségi) társas kapcsolatot alakítanak ki
• szociális ügyességet, szociális érzékenységet, empátiát fejlesztenek
• az iskolaitól eltérő alternatív értékrendszereket ismernek meg
• szorgalmat, munkamorált tanulnak
• utasításokat követnek (talán készségesebben, mint otthon)
• megtanulják elfogadni a konstruktív kritikát
• jobban megismerik önmagukat, az erősségeiket, gyengeségeiket
• erősödik az önbizalmuk
• határozottabb, önállóbbak lesznek
• jobban megtanulják kontrollálni az érzelmeiket – versenyek előtti szorongást, félelmet
• összeszedettebbek lesznek, megtanulják jobban beosztani az idejüket

és a listát még folytathatnám…

Én 34 évesen kezdtem el sportolni. Bakancslistás maratoni futásként indult, aztán örök szerelem lett. Európa és Világbajnokság, korcsoportos és nem korcsoportos. Futás. Akadályfutás. Verejtékes, kőkemény edzések, napokig tartó izomlázak, néha sérülés. Egyszer siker, máskor kudarc. Elbukni és felállni. Gyógyulni. Megismerni önmagam. A gyengeségeimet. Az erősségeimet. Feszegetni a határaimat. Pengeélen táncolni. Újra és újra lelkesedni. Küzdeni. Kitartani. Fejlődni. Ezt jelenti a sport. Ezt kapom tőle, és ezt viszem át a mindennapi életbe.  

„Ember küzdj, és bízva bízzál” Madách Imre

A hat-tagú futó „lánycsapat”, amellyel évente pár csapatversenyen veszünk részt, spontán szerveződött, nem tudtunk semmit egymás szakmai hátteréről. Később kiderült, hogy a 30-43 éves tagok között van cégtulajdonos, ügyvezető, egyetemi oktató, felsővezető, sikeres egészségügyi praxist vezető, és felsővezetőként, illetve egyedülálló anyukaként is helytálló nő. Rendszerint dobogón végzünk, közben mindenki sikeresen balanszíroz a szakmai követelmények, a család elvárásai és a sport kihívásai között.

„Csak arra nincs időd, amire nem szeretnéd, hogy legyen”

Érdekességek:

• A Nemzetközi Monetáris Alap első női vezetője, Christine Lagard a francia válogatott szinkronúszó csapat tagja volt
• Hillary Clinton az Amerikai Egyesült Államok első női elnökjelöltje több sportot is űzött: kosárlabda, foci és softball
• Condoleezza Rice első női amerikai külügyminiszter versenyszerűen műkorcsolyázott és a teniszezett
• Egy német tanulmány szerint a sportoló nők magabiztosabbak a férfi kollégákkal szemben
• EY Women Athletes Business Network 2014-es tanulmánya szerint a sportolói háttérrel rendelkező nők nagyobb arányban töltenek be vezetői munkaköröket
• Egy amerikai tanulmány szerint a volt sportolók nemcsak többet keresnek a hasonló képzettségű társaiknál, de többet jótékonykodnak és több önkéntes munkát végeznek