mentális tréning

Sportoló típusok

2017. szeptember 07. - sportpsycho

Sikerélményre éhező típus

Sikereket, pozitív megerősítést kereső – akkor fejlődik jól, ha gyakran kap pozitív visszajelzéseket: legyenek ezek jó részeredmények, jól sikerült versenyek, edzői dicséretek, vagy akár csak edzésen egy erősebb csapattárs legyőzése. Ha sokáig nincs sikerélménye, vagy nem látja a fejlődést, elbizonytalanodik, elveszti a motivációját. Az edzőnek nagy szerepe van abban, hogy ez ne történjen meg, a dicséretekkel nem kell fukarkodnia, és ha látja a fejlődést, célszerű ezt számszerűsíteni vagy valamilyen objektív jelét megmutatni a sportolónak is.

Pozitívumok: ha elkap egy sikerszériát, nincs megállás, nagyon motivált és szuperül teljesít.

Negatívum: Ez a típusú sportoló nehezen viseli a visszalépéseket, kudarcokat, a hosszú felkészüléseket, ahol nem látja a munka eredményét.

Javaslat: sok kisebb önbizalom erősítő verseny, keresztedzések, néha új sportág kipróbálása, a megfelelő edző megválasztása

 

„Majd megmutatom” típus

Őt a kudarcok, a negatív vélemények, a lesajnálások nem hogy elbizonytalanítják, de pont ezek adnak neki erőt és motivációt, hogy többet hozzon ki magából. Egy vereség, egy lesújtó szakmai vélemény pont az, ami felébreszti a dacot, a hiúságot, az elvakult küzdeni vágyást. Az edzőnek őt nem kell elkényeztetni dicséretekkel, nála a „kétlem, hogy ezt meg tudod csinálni” mondat épp elég lehet a motiváció feltüzelésére.

Pozitívumok: nagyon eltökélt, egy kudarc vagy vereség nem szegi kedvét, hatalmas erő és bizonyítási vágy lakozik benne.

Negatívumok: extrém esetben lehet önfejű, rugalmatlan, ami akár túledzéshez, sérülésekhez is vezethet.

Javaslat: Okosan megválasztani a célokat és nem a lehetetlent várni saját magától. Az edzőnek oda kell rá figyelni, nem szabad túl gyakran provokálni, de egy figyelmes edző jól tudja irányítani, motiválni.

 

Harcos típus

Határtalan a versenyszelleme. Akkor teljesít jól, ha megfelelő kihívóra akad. A versenyeken 110%-ot  tud kihozni magából, feltéve, ha kemény a mezőny és van kivel meccselnie. Az edzéseken is akkor tud jó teljesítményt nyújtani, ha van kivel versenyezni, van hasonló képességű edzőtárs. Nem izgulós típus, szereti a megmérettetéseket, jól fel tudja építeni az önbizalmát, keresi a kihívásokat.

Pozitívumok: versenyeken ki tudja hozni magából a maximumot, a versenytársak motiválóan hatnak rá. Edzésen is jól teljesít, ha csapatban dolgozik.

Negatívumok: ha nincs kihívás vagy méltó ellenfél, nem hajtja túl magát, ezért néha edzéseken sem hozza a megfelelő teljesítményt. Ha állandóan nála erősebbekkel edz, hajlamos túlhajszolni önmagát.

Javaslat: jót tesz neki a csapatban való edzés, de időnként – főleg ha lazább edzésmunka van –akkor jobb egyedül edzeni, hogy a folyamatos versengés ne terhelje túl.

 

Magányos farkas típus

Jó a monotónia tűrő képessége, tipikus állóképességi sportoló, jól érzi magát egyedül, képes a hosszú, megerőltető edzésekre. Általában nagyon kemény sportágakban vagy ultratávú versenyeken indul, ahol a kitartásnak és mentális keménységnek nagy szerepe van. Jól tud egyedül is edzeni, nem igényli az edző jelenlétét, egy pár útmutatás bőven elegendő számára. Ő az elmélkedő típus, aki keresi a sport és az élet értelmét, minden érdekli, ami a sportágával kapcsolatos, részletekbe menően elemzi a saját teljesítményét, az edzésmódszereket, a stratégiát, a lehetőségeket.

Pozitívumok: motiváltan edz egyedül is, nagyon erős fejben, ezt versenyeken is kamatoztatni tudja.  

Negatívumok: hajlamos a túledzésre, elszakadhat a realitástól, nehezen fogad el edzői kritikát, önfejű.

Javaslat: időnként eddzen csapatban, nyisson más felé, és iktasson be elegendő pihenőt a kemény edzések közé.

 

A csapatjátékos

Főként a csapatsportokat szereti, de ha egyéni versenyző, akkor is fontos számára a társaság, ha nem érzi jól magát a környezetében, könnyedén elveszti a motivációját. Ő nagyon függ a jó csapattól, a társaságtól, az edző személyisége meghatározó számra. Szeret versenyezni, szereti a verseny hangulatát, az izgalmat, a versenyek utáni közös ünneplést.

Pozitívumok: Megfelelő környezetben felül is tudja múlni önmagát, a csapatért mindent megtesz, empatikus, jószívű, jókedélyű.

Negatívumok: ha nem érzi jól magát a csapatban, vagy nem találja meg a közös hangot az edzővel, nagyon könnyen elveszti a motivációját, akár a sportot is abbahagyhatja.

Javaslat: Válasszon csapatsportot és keresse meg a számára megfelelő csapatot és edzőt. Ezen rengeteg fog múlni.

 

Kudarckerülő típus

Nem a sikert tartja szem előtt, hanem a kudarctól fél, ezt szeretné mindenáron elkerülni - miközben remekül teljesít. Az egész önbizalomhiányból adódik, ami nem is biztos, hogy tudatos. Lehet nagyon magas szintű sportoló, de az is előfordulhat, hogy egy idő után ez a hozzáállás meggátolja az igazi nagy sikerek elérésében.

Pozitívumok: a kudarctól való félelem is lehet ugyanolyan jó hajtóerő, mint a sikerorientáltság, sőt néha erősebb is a motiváció

Negatívumok: lelkileg megterhelő, nem ez a megfelelő hozzáállás, hiszen könnyebb lenne a pozitívumokra hangolódni

Javaslat: Egy-két komolyabb siker megerősítheti az önbizalmat annyira, hogy ez a hozzáállás változzon. Az edzői dicséret nála is ugyanolyan fontos, mint a sikerorientált típusnál.

index.jpg

Felkészülés az év versenyére – 10 tipp

  1. A célokat a saját teljesítményeddel kapcsolatban fogalmazd meg, ne a helyezést tűzd ki! Nagyon szép cél egy versenyt megnyerni, de ez még akkor sem biztos, hogy sikerül, ha eddigi legjobbadat nyújtod. A helyezés nem csak tőled függ, az viszont már annál inkább, hogy magadból mit tudsz kihozni! A versenytársak úgyis motiválni fognak, és hajtanak majd előre, de neked saját magadból kell a maximumot kihozni!
  2. Általános aggodalom/izgalom helyett a szervezéssel, feladatokkal foglalkozz. Kontrolláld a kontrollálhatót. A verseny előtti izgalom egy jó dolog, e nélkül nem is lehetne kiváló teljesítményt elérni. Viszont ha túlzottan vagy túl korán kezdesz el izgulni, előfordulhat, hogy mire eljön a verseny már teljesen belefáradtál és már minden mindegy alapon csak túl akarsz lenni rajta. Amikor úgy érzed, hogy kezd elhatalmasodni rajtad az izgalom, fordítsd át ezt olyan energiába, amit a szervezésbe fektethetsz. Tervezd meg részletbemenően a felkészülésed, a verseny körüli teendőket, hogy amikor közel kerülsz a nagy eseményhez, már minden sínen legyen, akkor már tényleg csak a feladatra tudj koncentrálni. 
  3. Álmodozás helyett vizualizálj. Nagyon jó néha álmodozni, de a célhoz ez nem fog közelebb vinni. E helyett inkább vizualizálj: képzeld el, hogyan jutsz túl a legnehezebb feladatokon, hogyan oldasz meg bizonyos technikai részleteket, mit csinálsz, ha valamilyen gond merül fel, hogyan tudsz majd kemény lenni, ha már nagyon nehéz, stb.
  4. Készülj fel a legnehezebbre, így nem érhet negatív meglepetés. Azt szokták mondani, hogy a versenyeket edzésen nyerjük meg. És ez így igaz. Ha keményen edzettél és felkészültél a legnehezebbre, akkor a verseny napján könnyű dolgod lesz. Nem azért, mert könnyű lesz a verseny. Ha a maximumot hozod ki magadból, az sosem könnyű, de mentálisan nem fogod megterhelőnek érezni. Ez nagy előnyt jelenthet majd – talán ezen múlik a győzelem is!
  5. Edzéseken szimuláld a versenyhelyzetet. Ha emelkedős verseny lesz, fuss minél több emelkedőt. Ha hideg lesz, eddz hidegben, ha meleg lesz, eddz melegben. Ha hosszú verseny lesz, akkor edzésen is teljesítsd időnként azt az időtartamot, amelyet versenyen fogsz. Csak így tudod fizikailag és mentálisan is felkészíteni magad arra, ami majd rád vár.
  6. Hozd magad formába az utolsó hetekben: csökkentsd a mennyiséget, de növeld az intenzitást! Az edződ biztos tudja, hogyan hozzon formába, az utolsó hetekben kritikus, hogy betartsd a szabályokat. Ha nem edzővel edzel, akkor figyelj arra oda, hogy a versenyt megelőző 2-3 héten fokozatosan csökkents az edzésadagokat, de tartsd vagy növeld az intenzitást - egészen az utolsó hétig, amikor már könnyítesz. Az egyre rövidebb, de intenzívebb edzések egyre jobb teljesítményt fognak eredményezni. Ez azért is fontos, mert itt szerzed meg a szükséges önbizalmat és magabiztosságot a nagy verseny előtt.
  7. Építsd fel okosan az utolsó heteket: verseny előtt fontos a könnyítés, a pihenés. A rajtvonalhoz egészségesen állj oda! Akkor is, ha kimaradtak edzéseid, az utolsó héten már a pihenésé a főszerep. Itt már fontos az energiagyűjtés, a regenerálódás, a pihenés. Mentálisan is ez fog felkészíteni a versenyre, hiszen mikor a rajtvonalhoz állsz, azt kell érezned, mint a lovak: annyira mennél már!!!
  8. Gyakorold azt, ami nem megy, de főként azt, ami a legnagyobb előnyt jelentheti majd a versenyen! Fontos tisztában lenni avval, hogy mi hozhat plusz előnyt! A gyenge pontokat nyilván fontos erősíteni, de taktikusan kell gondolkodni: néha jobb az erősségeket még jobban meglovagolni. Például a triatlonban, akinek nem megy annyira az úszás, az nem avval fog nagyobb előnyt szerezni, ha még egy percet lefarag az úszóidejéből. Ha a bringa jól megy, akkor ott sokkal több percet nyerhet, ha arra ráedz még egy kicsit. Akadályversenyekhez az egyensúly feladatokat nagyon sokat kell gyakorolni, és még akkor sem biztos, hogy élesben meglesz. Ha e helyett inkább erősítesz, az sokkal több akadálynál jelenthet előnyt.
  9. Készítsd magadnak önbizalom erősítő anyagot! Táblát fotókkal, idézetekkel; videókat, fotókat előző sikeres versenyeidről; hanganyagot, amelyek felsorolják az erősségeidet, a sikereidet, de egyben motiválnak is, felkészítenek arra, ami a nagy napon vár rád. Nézz rá, hallgasd meg ezeket az anyagokat minden nap.
  10. Ne helyezz magadra túl nagy terhet, ne görcsölj rá túlságosan! Bármilyen fontos is számodra, ez csak egy verseny a sok közül. Ha vigyázol magadra, sok versenyen lesz még lehetőséged bizonyítani. Ami nem azt jelenti, hogy ne készülj rá rendesen! Csak ne vidd túlzásba az elvárásaidat! Ez blokkoló is tud lenni!runner_start.jpg

„Az elefántot is meg lehet enni, falatonként”

Villáminterjú Blaogh Ottóval és pár részlet a könyvéből "Orrvérzésig kutyaszán"

Balogh Ottó úgy kezdett Alaszkában kutyaszános versenyeken indulni, hogy semmilyen tapasztalata nem volt ebben a sportágban, sőt, semmilyen más sportágban sem versenyzett addig.  Nem volt tenyésztő, sőt, kutyája sem volt. Nem bírta a hideget, a perifériás vérkeringése (európai!) átlagon aluli, pár éve gerincsérvvel küszködött, és mindkét térdére sérült, a futás sem igazán megy neki. Ennek ellenére egy szezon alatt sikerült felkészülnie és kvalifikálnia az Iditarod-ra, melyet „a világ legkeményebb versenyének” is neveznek. Ezekről a hosszú távú kutyaszánhúzó versenyekről tudni kell, hogy 30,-40 fokban, szélben, hóviharban, nehéz terepen, befagyott tavakon, jégen, vadállatok támadásainak kitéve kell megtenni a több száz mérföldes távokat.  Plusz nehézség, hogy a versenyek alatt az ember alig alszik többet napi 1-2 óránál. Ehhez jön az összes többi feladat: szánvezetés, tájékozódás, kutyagondozás… Abszolút kezdőként ez Ottónak sikerült, ami hihetetlenül nagy eredmény. Hogyan? Saját bevallása szerint nem a fizikai felkészültségével.

Ha valamiben Ottó erős, akkor az a céltudatossága, az elszántsága és a kitartása. Már az első edzéseken iszonyúan szenvedett, de esze ágába sem volt visszafordulni, meghátrálni. „Az út az, ami” („The trail is, what it is”) – tanulta a mentor-edzőjétől, Dallas Seavey-től, aki már négyszeres Iditarod nyertes.  És ő végigment rajta. Egy szezon alatt beletanult a kutyaszánozásba és teljesítette az összes kvalifikációs versenyt az Iditarodra. 

kutyaszan_ejjel.jpg

Tapasztalatairól három könyvet is írt, amely szerintem minden sportoló számára alap olvasmány: hogyan lehet valaki szinte semmilyen tapasztalattal rövid idő alatt egy extrém sportban sikeres versenyző? Itt a tökéletes példa arra, hogyan írja felül a mentális keménység a fizikai képességekben rejlő gyengeségeket! Hogyan győz a szív és az elme a test felett! Ráadásul Ottó olyan magával ragadó stílusban ír, hogy a könyveit le sem lehet tenni, elejétől a végéig izgalmas olvasmányok.

Itt egy pár részlet Ottó „Orrvérzésig kutyaszán” könyvéből:

Mi motiválhat egy európai, kényelmes életet élő sikeres üzletembert, hogy ilyen fizikai és lelki tortúráknak tegye ki magát? Itt egy részlet Ottó könyvéből:

„3 ok, hogy miért akarja valaki végig kutyaszánozni Belső-Alaszkát, miközben évek óta nem tud futni, gerincsérve volt, bal, majd jobb térdprobléma korlátozza, és a perifériás vérkeringése is halvány. Semmi baja, csak a nyaka véres.

Nem voltam soha élsportoló, versenysportoló, de még igazolt sportoló sem… Az elmúlt 3 évben a sportolásom 80%-a gyógytorna volt, amit a nyugdíjasok is szinkronban tudtak volna velem csinálni. Még pár nap, és irány Alaszka”.

orrverzesig.jpg

Csak a legkülső rétegét látom annak, hogy mi vár. Hogy sikerülni fog-e? És ha igen, milyen áron? …. Miért megyek mégis? (Eltekintek a közhellyé vált „mert ott van”–tól, bár lehet, hogy ennél a mondatnál már sosem férkőzik közelebb kimondott szó e kérdéshez)

  1. Mert hiszem azt, hogy nem a körülményeink határozzák meg azt, hogy mit kezdünk az életünkkel, hanem a vágyaink.

….Hiszem azt, hogy a példa ragadós, és van értelme minden lépésnek, mi a jó irányba visz  - mert valakinek fordulópontot jelenthet majd. Bízom benne, hogy akkor is hiszem, hogy minden lépés megéri, amikor 100 km-es körzetben nem lesz emberi lény, amikor olyan állatok között suhan a szán, akik nem láttak még embert – akkor is erős lesz bennem ez a gondolat.

  1. Találkozás valami Nagyobbal

Aki ilyen helyre megy, nem tudja (és nem is akarja ) elkerülni … a találkozást … Mivel is? Valami Ősivel… Valami Nagyobbal… A Természettel… Valami Vad, nyugodt Férfiassággal, ami olyan fehér holló a társadalmunkban már.

Mindez igazából bennünk van, mélyen. Mint egy gémeskút  - a merítőrúd alján a  vödör. Csak már sokszor nem merítjük elég mélyre, és már nem érjük el vele a vizet.

Mert a kút élete a merés. Ha nem merjük, nem több marad meg a vízből, hanem kiszikkad. Így puhulunk el, idegenedünk el a társadalomban – saját magunktól!

 

Én a merítőrudat, mely véges, és már nem éri el jól a vizet, hosszú láncra cserélem.

 

  1. Mert hiszek a „mindig tovább” elvében

Sosem megelégedni azzal, ami van. Hálásnak lenni – de nem megelégedni, tovább menni. Az élet rövid és egy egyedülálló esély. Kipróbálni magam, megvalósítani a tetteket – ismerem jól a határaim: minden nap rajtuk járok! – közben elbukni, felállni, hátrább lépni hat kockával, mégis előre indulni vissza.

Bejutni a saját elmédbe; olyan poros, pókhálós szobákba nyitni be, ahol még sosem jártál. Olyan pincékbe lépni be, hogy legszívesebben bocsánatot kérve kihátrálnál. De mégis előre menni, egy fejlámpával. Mindig tovább. „Aki az Iditarod utolsó 100-200 mérföldjén nem hallucinál – a hidegtől, a fáradtságtól, a nemalvástól -, az nem si versenyzett. Kíváncsi vagyok.

Így Szilágyi Domonkos: „kérj hát (…) oly borzasztó kiváncsiságot, mint azé, aki a halálba készül.”

Én nem a halálba készülök. Sőt. Az Életre készülök.”

A kutyaszánversenyzés közben nem csak magadról tanulsz. A kutyákkal csapatként kell együttműködni, vezetni kell őket, de ápolni, gondoskodni is róluk. Csapatszellem, vezetői képességek, empátia. Férfi és női szerepek. Egyensúly. Viszont a kutyáktól is sok mindent lehet tanulni, akinek van erre szeme és elég nyitott.  Ismét idézek Ottó könyvéből:

„Négy dolog, amit a szánhúzó kutyáktól tanulhatunk

kutyak.jpg

  1. Élj a jelenben

A huskyk elképesztő, hogy mennyire a jelenben élnek és mennyire élvezik azt, bármit dobjon is a gép. Szánt húzni kell? Üvöltenek a lelkesedéstől. Jön az étel?  Ficánkolva várják! Alvásidő van?  Másodperceken belül alszanak. Sosem lennének máshol, máskor… (Patronnal ez újabb dimenzióval gazdagodik. Ő azt is bármikor szívesen bevállalja. Sőt bárkivel. Nem sem számít.)

  1. Előre irányultság:

A szánhúzó kutyáknak egy irány létezik: előre! Sose gondolhatják meg magukat, és mondjuk fordulhatnak meg egy ösvényen. Nekem főleg a Rosebundon vagy az Eagle Summiton esett volna ez rosszul, amikor 45 fokos emelkedőn húztuk/toltuk fel a szánt a tetőre több száz méteren keresztül. Ha akkor a vége előtt megfordulnak…mert lefelé könnyebb...

De ők nem a könnyebb utat választják, hanem az előrét, bármilyen is . Nem ragadnak le a múltban, nem vájkálnak benne, siránkozva, sebeket nyalogatva. Fájdalom, trauma, sokk – minden, ami történt, már csak volt, a trail következő métere érdekesebb.

  1. Futni és húzni

A szánhúzó kutyák nem futni szeretnek. Nem húzni szeretnek. Hanem futni ÉS húzni.

Ha a futás az élvezet oldala, a húzás pedig az élet hasznos oldala, hát ők megtalálták az egyensúlyt. A vagy-vagy helyett az is-is-t.

Mi, emberek cseberből vederbe esünk, néha agyondolgozzuk magunkat, egészen a kiégésig, aztán pedig túlpihenjük: a tunyulásig. Az élet egy gulyásleves, az lesz díjnyertes, aki megtalálja az arányokat. Precízen, művészien.

  1. Mindent beleadnak a közös küldetésbe

Igen, a kutyák szeretnek futni és húzni, de van, amikor ők is elfáradnak. Van, amikor ilyenkor is továbbmennek, nem kedvtelésből, hanem a falkavezérnek akarnak megfelelni, elfogadják, hogy ő tudja a küldetést, és követik, eleget akarnak tenni annak, mit kér.

Az Iditarod 1688 km hosszú verseny, és az utolsó 2 szakasza (White Mountain – Safety – Nome )a legtöbb hajtó (musher) egyben teszi meg, egy rövid pihenővel. Ez a cirka 115 km az átlagnál hosszabb menet, és ugye, már 1550 km-el a lábakban.

De a kutyák megteszik, hacsak a hajtó nem facsarta ki a végletekig a tartalékokat. Sok híres történet van a legkiválóbb musherekkel: DeeDee Jonrowe, Jeff King, Brent Sass kutyái mindössze néhány kilométerrel a céltól értek el a teljesítőképességük határát, és leálltak.

De ez a néhány példa elenyésző ahhoz a több száz, több ezer példához képest, amikor ilyen fáradtan, ilyen hosszú út után is a kutyák végrehajtják a küldetést. Igazi csapatjátékosok, a hajtónak meg kell éreznie velük az egységet, mert a kutyák így is, úgy is érzik. A közös aurában futnak.”

Végül itt egy villáminterjú Ottóval. A felkészülés és a versenyzés mentális oldaláról faggattam:

Volt olyan versenyed, ahol azon múlt helyezés, vagy akár a verseny befejezése, hogy mentálisan kemény voltál? Mesélsz erről egy kicsit?

A verseny befejezése: Yukon Quest. A verseny első harmada olyan nehéz volt, hogy 3x annyit estem a szánnal, mint karrierem során összesen. Ilyenkor kell mentálisan kemény lenni, mert a gondolat, hogy még 2/3 hátravan, gyilkos tud lenni.

img_20170901_115122.jpg

Ilyenkor mire gondolsz? Mi lebeg a szemed előtt, mikor „kemény kell lenni”?

Mi a legjobb következő dolog, amit tehetek? Általában egy lépés előre, bármit is jelent ott akkor a "lépés". Néha csak egy levegővétel.

Fejlesztetted ezt a készséget magadban, vagy csak egyszerűen „megvan”, veled született tulajdonság?

Fejlesztettem. Rengeteget dolgozom fejben azon, hogy mi a fontos nekem és miért fontos. Ha ez elég erős, akkor nincs akadály, ami ezen túlnőhetne.

Szoktál a versenyekre mentálisan készülni? Ha igen, hogyan?

Gyakran vizualizálom magam a célegyenesben haladva, a képet is látom, az érzést is érzem, sőt, néha a zenét is hallom J. Ezenkívül, fontos jelen időben leírni a célokat, mint amik már meg is valósultak

Mennyi része a felkészülésednek a mentális tréning?

Üres időimben gyakorlom, rendszeresen. De volt olyan is, hogy a verseny előtt kiutaztam megnézni az utolsó párszáz métert, hogy hitelesen tudjam vizualizálni.

Verseny előtt miből áll a ráhangolódás? Van itt valami mentális technika?

Főleg abból, hogy jól ki tudjam aludni magam, jó egészségi állapotban érkezzem. Közvetlenül előtte már nem vizualizálok.

Szoktál félni egy verseny előtt? Izgulni? Aggódni?

Félni nem. Versenyláz azért előfordul, de egészséges mértékben.

Ha nehézséged adódik egy verseny során, hogyan oldod meg? Nyilván van egy fizikai oldala és egy mentális oldala is a „problémamegoldásnak”….

Fontos rendezni a gondolatokat. Fejben tiszta maradni. A mi sportunkban a hibák dominószerűen jönnek; fontos elvágni a veszteséget.

 Hogyan reagálsz lelkileg arra, ha nem úgy alakul a versenyed, ahogy elképzelted? Szintén a Yukon Quest-en az utolsó 30 km en lehagyott egy versenyző. Egyszerűen gyorsabb volt a csapata. Ez azért volt meghökkentő, mert a meggyőződésem az volt, hogy az elején bár sokan megelőzhetnek, a versenystratégiám struktúrája miatt a vége az enyém. Ott én előzök másokat. Úgy reagáltam, hogy beszálltam a kutyák mellé, és elkezdtem pedálozni, félig futva hajtani a szánt. Majd kiköptem a tüdőm, de így se értük utol az előzős csapatot.

Mennyire tudod függetleníteni magad ettől és a verseny hátralevő részére koncentrálni? Bármi történik, előre kell tekinteni.

Mivel szoktad bíztatni magad verseny alatt? Van valamilyen megszokott mondatod, mantrád? Fix mantra nincs, de valami olyasmire hegyezem ki, hogy " az elefántot is meg lehet enni, falatonként"

Szoktál valamilyen motivációs filmet nézni, van motivációs olvasmányod? Rengeteg motivációs könyvet ( többszázat) olvastam, mire én is írtam 1-2t. Most kifejezetten szakmabeli ( Iditarod-os) videók és könyvek azok, amelyek extra löketet adnak.

Mit tanulsz a versenyekből? Mi nyújt sikerélményt?

Le kell vonni mindig a tanulságokat.. Az én sportomban akár egy alaszkai "bennszülöttet" is nagy dolog megelőzni, ezek kutyaszánon születtek. Bár az élet más területein (üzleti élet vagy bestseller írás) az első helyet célozom be, itt tudok örülni a nem dobogós, hanem egyszerűen csak a teljesített versenyeknek is.

Vannak céljaid a mentális felkészülés, vagy mentális erő fejlesztése terén? Mit szeretnél elérni?

Inkább a fizikai területen vannak céljaim, ott érzem magam gyengébbnek. Eddig ezt még sikeresen kompenzáltam a mentális keménységgel.

 3_konyvvel.jpg

Ottó sikeres bestseller író, az üzleti tapasztalatairól nem csak könyveket írt, hanem motivációs  előadásokat is tart. A kutyaszánozással kapcsolatosan idén jelent meg három új könyve:

Balogh Ottó: Orrvérzésig kutyaszán! AcadeMe Publishing, 2017.

Balogh Ottó: Alfavezér. AcadeMe Publishing, 2017.

Balogh Ottó: Az Élet egy Expedíció. AcadeMe Publishing, 2017.

Még többet a szerzőről a http://iditarod.hu/  honlapon olvashattok.

 

A sportoló 10 parancsolata

 

  1. Végezd el becsületesen az edzésmunkát, tartsd be az edző utasításait!

  2. Dolgozz keményen és pihenj keményen!

  3. Mindig koncentrálj arra, amit csinálsz, légy ott fejben 100%-an!

  4. Legyenek konkrét céljaid: rövid és hosszú távúak egyaránt!

  5. Ne aggódj azon, amin nem tudsz változtatni. Csak azzal foglalkozz, ami tőled függ. A versenytársak teljesítményét nem tudod befolyásolni, de a sajátodat igen!

  6. A felkészülés nem csak a fizikai edzésekből áll. Figyelj az életmódodra, az étkezésedre, az alvásodra, a lelki békédre!

  7. Építsd fel apránként az önbizalmadat, higgy magadban!

  8. Készülj mentálisan is a versenyekre, nem elég a fizikai felkészülés!

  9. Soha ne add fel, tarts ki akkor is, amikor nagyon nehéz!

  10. Örülj a sikereknek, de tanulj a kudarcokból. Minden nehézség csak egy kihívás, ami lehetővé teszi a fejlődést!

20170613_172317-01-01.jpeg

Versenyelemzés

Fotók a facebook-ra, instagrammra, és más közösségi média felületre. Élménymegosztás. Ez mind jó és szép. Kell is! Esetleg egy beszámoló, ahol már megfogalmazódnak a tanulságok, vagy egy fajta visszatekintés. De ki szoktuk-e igazán elemezni a nagyobb, fontosabb versenyeinket? Alaposan? Őszintén? Önkritikusan?

A sikerek után nyilván sok pozitív érzés van bennünk, de mindig van olyan is, amit jobban lehet csinálni, mindig van levonható tanulság, mindig vannak ki hibák, bármilyen jól sikerülne is egy verseny.

A legtöbb tanulság viszont a kudarcok után vagy a kevésbé jól sikerült versenyek után fogalmazódhat meg bennünk, - feltéve, ha vesszük a fáradtságot, és alaposan kielemezzük a versenyt. Ne szépítsük meg utólag az élményeket! Az nem segít. Nem kell kirakatba tenni semmit, ezt csak magunk miatt csináljuk. Ha van edzőnk, vele nyilván megbeszélhetjük. Másra nem tartozik. Itt egy pár kapaszkodó az elemzéshez:

versenyelemzes.png

Aki kifogások helyett megoldásokat keres!

Beszélgetésünket Laci így indította: „Olvastam a Kőbán Ritával készült interjúdat. Hogy jövök én ide a képbe?”  

Nos, A Mentális Tréning egyik célja, hogy példaértékű személyeket mutasson be a sport területén. Ez lehet egy hatalmas tehetséggel megáldott sportoló, aki – a tehetség mellett szorgalmának és kitartásának is köszönhetően – olimpiai bajnoki címeket gyűjtöget. Ugyanakkor lehet olyan személy, aki az életútjával, a nehézségek leküzdésével és kivételes hozzáállásával mutat példát. Ez utóbbival talán könnyebb azonosulnunk, a történetük talán jobban megérint, hiszen nem a sportolói elit legmagasabb szintjét képviselik, hanem a számunkra is, amatőr sportolók számára is elérhető teljesítményt. De Laz esetében engem leginkább az fogott meg, ahogy a negatív életkörülményekre fittyet hányva újra és újra fel tudott állni, a sérülések kavalkádja ellenére is dönteni tudott:  panaszkodás és kifogások helyett a sportolást választja. Mindezek mellett egy érzékeny személy, nem szégyelli bevallani azt sem, hogy futamgyőzelme után ejtett pár könnyet.

Laciról, vagy ahogy a blogjából ismerhetjük – Laz The Spartanról – tudni kell, hogy ő maga is szeret motiválni – mindezt blog, facebook bejegyzés vagy verseny előtti improvizált motivációs beszédek formájában teszi. Sőt egy iskolai programot is kitalált, amellyel a gyerekeknek mutatja meg, hogyan is lehet érdekes, játékos, mégis kemény tornaórákat tartani, miért is érdemes a sportot komolyan venni.

Beszélgetésünk végére határozottan úgy éreztem, Laci mondanivalója nem csak az amatőr sportolók számra, hanem nagyon széles körben is igen tanulságos lehet!

laz_tomor.jpg

 Honnan jön ez a vágy, hogy másokat motiválj?

A sport nagyon sokat adott nekem, és ezt szeretném másokkal is megosztani. Jó látni, amikor az  emberek felismerik a lehetőségeiket. Olyan ez, mint amikor kinyílik egy ajtó és hirtelen azt érzed, igen, ez az, amit kerestél. Ott vannak például Hoyt-ék, apa és fia.  Ezt szeretném én is megmutatni, hogy bármit el lehet érni, ha az ember igazán akarja.

Hoyt –apa és fia – együtt teljesítenek maratonikat, triatlon és Iromnan versenyeket úgy, hogy a mozgáskorlátozott fiút az apa maga után húzza, vagy maga előtt tolja ezeken a kemény erőpróbákon. A fiú egy cerebrális parézis miatt vált mozgáskorlátozottá és kezdetben azért indultak el versenyeken, mert így a fiú is sportolónak érezhette magát, rövid időre el tudta felejteni  fizikai korlátait. Később az apa-fiú páros olyan legendává vált, hogy Bostonban szobrot is állítottak nekik, miután a Boston Maratonit 32 alkalommal teljesítették. Amerikában nagyon széles körben ismertek, történetük nagyon sokakat motivál. (a szerző megjegyzése)

Honnan indult a Te történeted?

Nagyon sok sérülésem volt, ennek ellenére – rövidebb vagy hosszabb megszakítás után - mindig visszatértem a sporthoz.  Így jött az akadályfutás is. Gerincsérvem után feljött rám pár kiló, amit egyszer csak megelégeltem. Újra elkezdtem sportolni, majd kerestem egy versenyt, hogy ezáltal is  jobban motiváljam magam. Én lepődtem meg a legjobban, hogy harmadikként értem célba. Ez egy akadályfutó verseny volt még Londonban, így kezdtem el jobban érdeklődni ez a sportág iránt, majd jöttek a Spartan Race versenyei, amelyeken azóta is részt veszek.

Nem mindenki így kezeli a gerincsérvét!

Valóban. De én azt vallom, választani lehet: kifogásokat keresel, vagy megoldásokat. Én mind a két utolsó szezonomban úgy indultam, hogy egy-egy műtét miatt kiesett a téli alapozás időszaka. Tavaly télen egy térdműtét után kezdtem kicsit késve a felkészülést, ennek ellenére sikerült kvalifikálnom az Európa Bajnokságra. Idén télen egy köldöksérv műtét miatt nem tudtam sokáig edzeni, ennek ellenére, életemben először, futamgyőztes lettem egy Spartan Race-en (Kouty,  competitive kategória), amivel idén is megszereztem az indulási jogot az Európa Bajnokságra.

received_10209829299916281.jpeg

Hogyan alakult ki benned ez a harci szellem, ez a meg nem alkuvás a sorssal?

Azért ehhez kellett pár év. És sok sport. Mert ez a legjobb terápia! De persze mindez nem ilyen egyszerű.

Mesélj magadról egy kicsit!

5 éves korom előttről nincsenek emlékeim. Akkor egy autóbalesetet szenvedetünk a családdal, 3 napig kómában feküdtem koponyasérüléssel. A szüleimet sem ismertem meg utána.  Aztán gyerekként jött több sérülés, mindkét csuklóm eltört, egyiket műteni is kellett. Ez mind nem akadályozott meg abban, hogy sportoljak – atlétika, foci, úszás az iskolában. Később a röplabda csapatban játszottam, de nem volt nagy kitörési lehetőség benne. Ennek ellenére szerettem a csapatjátékokat, mindig én voltam a csapatban az, aki a többieket motiválta. Aztán az ikertestvéremmel egyre komolyabban vettük az atlétikát. Ő magyar válogatott lett, én sajnos egy ízületi gyulladás miatt nem, de nem is voltam annyira tehetséges, mint ő. Később elkezdtem országúti kerékpározni. Mikor meghalt a tesóm, egyszerűen nem ment tovább. Emlékszem, Debrecenben volt a szezonnyitó, felültem a bringára, mentem 2 kört, aztán leszálltam, behajítottam a bringát az árokba. Azt mondtam elég volt. Nem volt rá erőm, energiám. Elfáradtam lelkileg. Utána volt egy szép mélyrepülés.

Hogyan álltál ebből fel?

Ismét a sport segítségével. Ehhez kellett, hogy lássam élőben  Alberto Contadort, a későbbi  Tour de France győztest, a Párizs-Nizza verseny befutójában! Akkoriban ott éltem.

Nagyon sok helyen éltél már! Ez is sokat elárul a személyiségedről: bátran nekivágsz bárminek!

Valóban: Nizza, London, Bécs…  Számomra minden élethelyzet egy megoldandó feladat: eldöntöd, hogy mit akarsz, kitűzöl egy célt. Majd minden nap azt tartod szem előtt.

Nincs leküzdhetetlen akadály?

Ha nem így gondolnám, nem lennék együtt a barátnőmmel. 12 ezer kilométer és 6 óra időeltolódás választ el minket egymástól. (Nevet.)

Most komolyan: minden egy döntés kérdése. Én is néha panaszkodom, én is keresem a kifogásokat. De ha egyszer eldöntök valamit, akkor a tettek következnek.  Belefektetem az energiát. Én vizuális típus vagyok. Szeretem leírni, hogy mit akarok elérni.

Most milyen céljaid vannak?

Az EB kvalifikációm már megvan, de szeretném a jogosultságot elit kategóriában is megszerezni. A másik cél a Világbajnokság. És természetesen szeretnék jó eredményt is elérni ezeken a nagy versenyeken.

A sporton kívül milyen életcélod van?

Szeretek embereket motiválni. Rádöbbenteni őket, hogy milyen korlátlan lehetőségeik vannak. Ismerjék meg önmagukat. Legyenek tisztába a képességeikkel. Ne pazarolják el az idejüket. Éljenek teljes életet.

Ehhez kell egy szenzitivitás, egy érzék.

Így van. Én a hosszú futásaim alatt szoktam elgondolkodni magamról, az életről….

Őszintén szólva, ezzel magamat is motiválom. Ez egy kis bumeráng effektus, mert avval, hogy másokat motiválok, ez rám is visszahat. Ezért is áll közel hozzám az edzői mentalitás, szakma, amelyet most tanulok. 

Van példaképed?

Muhammad Ali. Benne az ragadott meg, hogy honnan jött, milyen életkörülmények közül sikerült kitörnie. Vicces, hogy ő úgy kezdett el sportolni, hogy ellopták a biciklijét! Ekkor egy rendőr mutatott meg neki egy pár alapmozdulatot, hogyan védheti meg magát. Persze ő nem elégedett meg ennyivel, lement a legközelebbi edzőterembe, és rögtön beleszeretett a bokszba.   De hosszú a sor: Mike Tyson. Puskás Feri bácsi. Hicham El Guerruj, Haile Gebreselaisse.

De tudok nem sportolót is mondani. Például a párom apukája: szegény családból származott, sokan voltak testvérek, az édesapja korán meghalt. Most van egy gyönyörű családja, körbeutazta a világot, tehetséges sportoló, aktívan sportol a mai napig (65 éves),  Dél-Amerika egyik legjobb golfozója saját korosztályában, emellett egy sikeres orvos karrier áll mögötte.

Milyen tulajdonságokat értékelsz másokban?

A kitartást.

Célokat kitűzni, és haladni előre. Vannak nehezebb időszakok, amikor az ember egy kicsit elbátortalanodik. De végig kell csinálni azt, amit az ember elkezdett. Beletenni a munkát. Nem csak álmodozni.

Összesen 50-60 öltés van rajtam. A fejemen 30, térdem, 16, hasam, csuklóm…. De ez egyáltalán nem zavar. Tudom, hogy képes vagyok elérni azt, amit szeretnék.

received_10209829307636474.jpeg

Célok. Hogyan fogalmazod meg őket, majd hogyan haladsz az úton?

Félúton a reális és irreális között. A reális célok nem motiválnak eléggé. Az irreálisak viszont elveszik a lelkesedést, hiszen érzem, hogy nem tudom őket soha elérni.

Leírom őket. Időpontokkal. Számba veszem, milyen eszközök állnak a rendelkezésemre? Például idén a műtét miatt nem indult jól a szezonom. A célom, viszont az eb kvalifikáció volt. Kitaláltam, hogy competetive-ben indulok, be is jött. Ettől függetlenül megpróbálom még elitben is megszerezni az indulási jogot, de így most nincs nyomás rajtam, felszabadultan edzhetek és versenyezhetek.

Eszközök: említettem már, hogy Hicham El Guerroj egy kedvenc sportolóm. Mivel ő tisztelte a vallását, a ramadán időszakában tilos volt számára nappal edzeni. Talált magának egy edzőtársat, aki hajlandó volt vele éjjel futni, segíteni az edzéseit. Csak ismételni tudom magam: nem kifogásokat kell keresni, hanem megoldásokat.

Mentálisan mennyire tartod magad keménynek?

10-es skálán 9. DE tudom, hogy 10-es is tudnék lenni.

Mi hiányzik ehhez?

Nem tudok csak a sportra fókuszálni. Más dolgok is vannak az életemben.

Szoktál mentálisan készülni a versenyekre?

Vizualizálom az akadályokat. Ráhangolódok zenével. Ez most az utolsó versenyemnél kimaradt, nem is sikerült olyan jól.

Verseny előtti rituálé?

Mostanában imádkozom.

Hogyan hozod magad abba a mentális állapotba, amely egy spártai versenyhez szükséges?

A rajt előtt kezdem szépen kizárni a környezetet… Csak befelé figyelek. És a feladatra. Aztán van olyan is, hogy közben valamit elrontok és szétesek. Becsúszik egy hiba, burpeek…  Kizökkenek. Aztán valahogy összekapom magam.

Nem mindig sikerül minden olyan jól. Például Vechec. Előtte volt egy motivációvesztésem. Azon a versenyen 120 burpeet szedtem össze, mellette még el is tévedtem. Nem tudtam eléggé ráfókuszálni. De Tokajra újra összeszedtem magam fejben, ez meg is látszott az eredményen, ugyanis csapatban dobogóra álltunk!

Motivációvesztésből hogyan jöttél vissza?

Új célokat tűztem ki magamnak. Mentális átprogramozás.

Vannak gyengeségeid is? Tisztában vagy velük?

Igen, persze. Mentális keménységben nem vagyok 10-es. Nem vagyok elég magabiztos. Szeretném, ha nem befolyásoljon annyira mások véleménye.

Hogyan látod magad a jövőben?

Mindig keményen akarok sportolni. Nagy családot szeretnék. Sokat utazni. Egyszer megcsinálom az Ironmant. Egyszer lefutom a Spartathlont.

(nem tudom nem észre venni, hogy a sportos célokat kijelentő módban fogalmazza meg! )

laz_s_tom.jpg

Milyen tanácsot adnál másoknak?

Álmodj. Tervezz. Dolgozz. Élvezd.

Hogy neveled majd a gyerekeidet?

Hagyom őket elesni, de persze mellettük leszek, segítek felállni. A folyamatos negatív visszajelzés eltántorít, a folyamatos pozitív elkényelmesít. Szokták mondani, hogy a bokszoló halála a luxus. Elkényelmesednek és elfelejtenek bunyózni.

Már gyerekkorban meg kell tanulni veszíteni. Meg kell tanulni a fájdalom fogalmát.

Hogy kezeled te magad a veszteségeket, kudarcokat?

Persze zavarnak a kudarcok. Aztán egyszer csak hozok egy döntést, kitűzök egy új célt, áthelyezem a fókuszt. Elengedem. Előre nézek. Teszem a dolgom.

Kedvenc mottó, idézet?

Élni jöttem erre a világra, nem lakni.

 

 

 

 

 

 

5 tipp, hogy jobban tudj koncentrálni

 

  1. Amikor a fekete-fehér jobb, mint a szürke 100 árnyalata

Pörögsz egész nap. Rohansz reggeltől estig. Egyszerre 4-5 ablak megnyitva a telefonodon vagy laptopodon. Közben fél szemmel a közösségi oldalakon lógsz. A multi-tasking hamis bűvöletében élsz.  Miközben csinálsz valamit, már azon gondolkodsz, mi lesz a következő feladat. Hogyan oldasz – vagy kerülsz meg – egy problémát. Ha épp nem csinálsz semmit, akkor sem a jelenben vagy, hanem tervezel, osztol-szorzol, épp aggódsz, vagy nagyon vársz valamit… Amikor épp nem csinálsz semmit, akkor sem tudsz nyugodtan lazítani, mert zavar, hogy halogatsz pár dolgot….

article-2298347-18e51f26000005dc-206_1024x615_large.jpg

Ismerős? Ha reggel még nem is, de valamikor napközben elindul a pörgés. Ami önmagában nem is lenne gond, csak a kivitelezésben adódhatnak minőségi különbségek. Sokszor esünk abba a hibába, hogy túl sok mindent akarunk, túl sokat vállalunk, nem tervezzünk, szervezzünk jól, esetleg túlbecsüljük magunkat, - vagy a rendelkezésre álló időt. Jön a kapkodás, a megcsúszás, az újratervezés... Folyamatosan cikáznak a gondolataink. Innen egyenes út vezet a szétcsúszásig…

Mi az oka? Nem koncentrálunk eléggé egy dologra. Több mindenre figyelünk, fölöslegesen. Elég lenne egyszerre csak egy feladatra, de akkor igazán fókuszáltan. Szerintem a nemek közötti különbséget is túl van értékelve ezen a területen. A nők sem tudnak egyszerre több mindent csinálni – legalábbis ha igazán komoly feladatról van szó. A fókuszált figyelem egy véges kapacitásokkal bíró szellemi képesség. Ezért ha valamit tökéletesen szeretnénk végezni, akkor koncentráljunk csak arra az egy dologra. Minden más csak energiát von el és a kivitelezés minőségét rontja.

Nem tudunk eléggé koncentrálni valamire, de ellazulni sem tudunk 100%-an. Folyamatosan fenntartunk egy ide-oda cikázó figyelmet, így aztán elengedni sem tudjuk teljesen magunkat. Márpedig, ha 100%-an akarunk koncentrálni valamire, akkor szükségünk van olyan időszakokra, amikor teljesen kiürítjük az agyunkat. Este sorozatot nézni vagy szörfözni a neten, esetleg közösségi oldalakon lógni nem jelent igazi kikapcsolódást. Legalábbis nem teljeset. Persze ez is kell, csak ne álltassuk magunkat. Ha igazán hatékonyak akarunk lenni valamiben, akkor ne szürküljünk be a „kicsit jobban koncentrálok – kicsit kevésbé koncentrálok” tévhitbe. Ez egy olyan terület, ahol a fekete-fehér, azaz a 100%-os koncentráció, utána pedig a 100%-os lazulás sokkal jobb eredményre vezet, mint a szürke bizonyos árnyalatainak állandó váltogatása. Igenis legyenek olyan percek vagy akár órák, amikor tényleg nem csinálsz semmit. Csak lazulsz. Relaxálsz. Alszol.

  1. Bánj jól az agysejtjeiddel!

A fizikai teljesítményhez a testedzés mellett elengedhetetlen, hogy jól tápláld a szervezetedet: fogyassz elég folyadékot, elég táplálékot, egyél elég vitamin és ásványi sót. A szellemi tevékenységgel sincs ez másként. Nagyon jól tudod, hogy fogyókúra ideje alatt nem csak ingerlékeny vagy, hanem koncentráció is nehezen megy, - hogy a másnaposságról ne is beszéljünk! Folyadék – víz, izotóniás ital vagy tea – és valamennyi szénhidrát szükséges ahhoz, hogy az agysejtek jól működjenek. Ha futottál már maratoni távot, vagy legalább két órát edzettél egyhuzamban, akkor tapasztalhattad, hogy a vércukorszint csökkenése milyen kellemetlen hatással jár. Amennyiben a folyamatos mozgással csak fogyasztod, de nem pótolod a szénhidrátot, egy idő után zavartabb lesz a gondolkodásod, nehéz összpontosítani, egyszerű számolási feladatok is nagyon bonyolultaknak. Az ok roppant egyszerű: az agy táplálása kizárólag szénhidráttal történik, ezért ha a vérben már nincs elegendő cukor, akkor a gépezet akadozik. Igaz, hogy a tartalékokból, azaz a meglévő zsírszövetekből a szervezet tud előállítani glükózt, csak ez lassabb és nem túl hatékony folyamat. A túléléshez ugyan elég, de a jó teljesítményhez nem. Ezért, ha fontos munkád van, vagy edzésen, versenyen szeretnél maximumot teljesíteni, nagyon figyelj arra, hogy elég folyadékot és elég glükózt kapjanak az agysejtjeid. Nem szükséges édességet, csokoládét enni ehhez, jók a komplex szénhidrátok is. (Nem kell a csoki függőségünket a szellemi teljesítménynöveléssel legitimizálni! )

healthy-drinks-6167199565.jpg

Emellett persze az sem árt, ha 7-8 órát alszol, vagy ha ez sehogy sem jön össze, akkor nap közben 10-20 percet relaxálsz vagy szundítasz.

  1. Időnként hunyd be a szemed!

A legtöbb információ a vizuális csatornán jut el hozzánk. Ezt lépten-nyomon ki is használja a média, esztétikusabbnál esztétikusabb ingerekkel vonzza a tekintetünket. Ami önmagában szintén nem jelentene gondot. De... Mivel a vizuális csatornán jutunk a legtöbb információhoz, a koncentrálásnál is ennek az érzékszervünknek jut a legtöbb feladat. Ezért szelektálni, szűrni kell. Időnként nem árt, ha behunyod a szemed, és így lecsökkented a kívülről érkező és az aktuális feladat szempontjából nem releváns információk áradatát. Ezt szoktad is csinálni, csak nem tudatosan. Amikor hirtelen nem jut eszedbe valami, ugye előfordult már veled is, hogy behunyod a szemed, és úgy próbálod felidézni az elfeledett információkat?  A szervezet automatikusan törekszik az erőforrások gazdaságos felhasználására, az optimalizálásra. Tudatosan is tudod így javítani a koncentrációs képességedet, ha időnként egyszerűen lehunyod a szemed, így csak azok az információk jelennek meg előtted, amelyekre szükséged van. Mivel a vizuális csatornán így kevesebb infó jut el hozzád, több tér marad a többi csatornának, illetve több erőforrás marad az információ feldolgozásra.

acupressure-points-for-memory-and-concentration.jpg

  1. Vigyázz a futószalagodra!

A koncentrációs képesség és a munkamemória között van némi átjárás. A munkamemóriánk egy rövid távú emlékezet típus, ahol az információk csak másodpercekig, legjobb esetben is csak pár percig tárolhatóak. A munkamemóriának két nagyon fontos jellemzője van: 1. ez egy aktív  és 2. véges folyamat. Kifejtem. Azért aktív, mert például a hosszú távú memóriával ellentétben, - amit  inkább egy szekrényhez, vagy  könyvespolchoz tudok hasonlítani – ezt inkább egy futószalagnak kell elképzelni, amelyen addig maradnak a munkához szükséges tárgyak  - jelen esetben információk –amíg azokkal elvégezzük a pár másodperces vagy perces munkafolyamatot. A szalag már viszi is tovább, és hoz új „tárgyakat”, azaz információt. Hogyan kapcsolódik ide a figyelem? Körülbelül úgy, hogy a figyelem határozza meg, milyen hosszú és milyen széles a futószalagunk! Lépjünk tovább a „véges” kapacitáshoz. Talán a „véges” nem is a legmegfelelőbb kifejezés, inkább a „szűkös” lenne találóbb. Ugyanis a kutatások szerint a munkamemória egyszerre 7-8 információ egységet tud kezelni. Azaz a futószalagunkon egyszerre ennyi "tárgy” lehet. Ez ugye nem túl sok! De amint az előbb is említettem, a figyelem is beleszól ebbe a folyamatba. Ha igazán koncentrálunk valamire, akkor az egységek száma kevesebb is lehet, de a figyelem ilyenkor elmélyültebb. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Ha nem fókuszálunk eléggé, a futószalagunkra olyan tárgyak is kerülnek, amelyeknek semmi köze a feladatunkhoz. Ezek a figyelemelterelő elemek. Ha például egy számítást szeretnénk fejben elvégezni, akkor a rádió, a telefon pityegése, az utcáról behallatszó mentősziréna vagy a kollégánk hozzánk idézett kérdése mind zavaró tényezők lehetnek. Amennyiben pontosan akarunk számolni, ezeket a „tárgyakat” le kell söpörnünk a futószalagunkról. Minél kevesebb tárgy lesz a szalagon, annál jobb munkát tudunk végezni. Ezért fontos, hogy a feladat szempontjából nem releváns információkat jól ki tudjuk szűrni, és a munkamemóriánkat tényleg csak azzal terheljük, amire épp szükségünk van.

  1. Aktív vagy passzív játékos vagy?

Már az iskolában rájöttem, hogy nekem soha nem sikerült egy órán sem (de tényleg, egy órán sem!) mindvégig koncentrálnom a tanár mondanivalójára. Még akkor sem, ha érdekes előadást tartott. Mindig elkalandozott a figyelmem. Bár rövid ideig nagyon jól tudok koncentrálni, az valahogy sosem sikerült, hogy hosszabb időtartamon keresztül fenntartsam a figyelmem fókuszát. Mindig volt valamilyen más inger, ami elterelte a gondolataimat: a tanár ruhája, beszédmódja, a kinti zajok, bármi... vagy egyszerűen elkezdtem azon gondolkodni, hogy mit fogok az óra utáni szünetben csinálni, mi lesz az esti program…. Így jártam ki az egyetemet is, a legérdekesebb előadásokon is voltak „lyukas pillanataim”, ahol egyszerűen elkalandoztam. Csak nemrég jöttem rá, hogyan tudok ez ellen küzdeni. A probléma a passzivitással volt. Mindig „csak”hallgattam. Most ha valami igazán érdekel, akkor „aktív” játékossá válok. Kérdéseket fogalmazok meg. Nem mindig teszem fel őket. Van, amire magam is válaszolni tudok, vagy arra figyelek, mikor derül ki a kérdésemre a válasz. Bár jegyzetelni utálok, és manapság nincs is szükség rá, kulcsszavakat írok le. Esetleg összefüggéseket is megjelölök közöttük, nyilacskákat húzgálok ide-oda. Vagy azt játszom, hogy a végén minél kevesebb szóval tudjam összefoglalni az egész előadás mondanivalóját. Van-e ötletem, hogyan lehetne a témát még kibővíteni, ha nekem kéne erről előadást tartani? Mivel tudnám még összefüggésbe hozni? Egyszóval nem engedem, hogy a passzivitásom elvigyen „gondolati kalandtúrákra”, hanem a témán belül járom körül a lehetőségeket, de így önkéntelenül is figyelek, vagy legalábbis kevésbé esek ki az előadó gondolatmenetéből.

 note-taking.jpg

És végezetül egy fontos gondolat: varázslatos fejlődés, rendkívüli változás, csodás javulás egyik napról a másikra nem létezik – bárki bármit is ígérne. Egy recept van, az ősrégi, egyetlen, igazi: gyakorolni. Kitartóan, napról napra. Néha játszva, néha komolyan. Mindig egy lépés előre, néha kettő hátra. Tudatosan, odafigyelve a fejlődésre, az eredményekre.  

 

 

Aki könnyedén veszi az akadályokat...

Interjú Tóth Ádámmal, a legjobb magyar spártaival

Sorra nyeri a hazai akadályversenyeket. A kemény nemzetközi mezőnyben is legtöbbször dobogós helyen végez. Akadály, terep, military, túlélőtábor…. számára minden jöhet! Minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb lelkesedéssel veti bele magát a megmérettetésbe. Magyarországon évek óta dominálja az akadályfutást, és bár tehetséges kihívókból nincs hiány, egyelőre sikerült megőrizni „a legjobb magyar spártai” címét.

A mindig mosolygós és laza Ádámot sokan ismerik, saját futama után szívesen önkénteskedik, segít, barátkozik…  A vidám és fesztelen csevegések mögött azért egy megfontolt, profi, komolyan felépített sportember személye bontakozik ki. Mit tanulhatunk tőle? Mitől ennyire sikeres? Mi a versenystratégiája? Mi az edzés filozófiája? És végül, milyen ember ő a magánéletben? Kicsit elbeszélgettünk Ádival…

vb2016-01-01.jpeg 

Mit jelent a sport az életedben?

Mozgás, szabadidő. Az életem része.  Lételemem. Az is sport, ha biciklivel járok dolgozni. Ha például egy hétig nem tudok sportolni, akkor úgy érzem, hogy világ vége van. Akkor nem élek.  De ugyanúgy rosszul érzem magam, ha például kihagyok egy edzést.  Nem érzem magam teljesnek, hiányérzetem van. Visszakanyarodva a kérdésedre, mit jelent nekem a sport: mindent, a család mellett. Szabadságot.

A versenyzés az egy teljesen más kategória. Az az edzésmunka kiteljesedése. Ott megmutatom, hogy én mit edzettem és hol tartok.

Magadnak vagy másoknak is?

Elsősorban magamnak, de persze másoknak is.

A versenynek az eredménye a többi résztvevőtől függ. Ha például van egy olyan versenyem, ahol negyedik leszek, de nem hibázok és jót megyek, az nekem nagyobb boldogság, mintha megnyerem, de nem futok jól, hibázgatok.

Ugyanakkor szeretnék mások felé is bizonyítani, példa lenni, egy motiváló erő, egy etalon, aki már elért valamit. Amit sokan nem látnak, az, hogy ezt hogyan érem el?  Milyen a felkészülésem, mit tudok ott a helyszínen kihozni magamból?

Itt visszatérnék az eredeti kérdésre: nekem a sporttal az volt a célom, hogy kitűnjek. Ne legyek átlagos. Kicsit másképp nézzenek rám, felnézzenek rám. Hogy elérjek valami különlegeset. Hogy példakép lehessek.

Hogyan indult a sportolás az életedben?

12 éves koromban a barátommal és az apukájával indultunk egy gyalogtúrán. Számomra nagy élmény, ugyanakkor kiváló eredmény is volt, hogy én le tudtam gyalogolni 36 km-t. A családban is sportoltunk, bátyámmal kobudo-laido-oztunk, de az iskolában is asztaliteniszeztünk, kézilabdáztunk, fociztunk. Utána átváltottam tájfutásra, meglepetésemre megnyertem egy szalagos versenyt, amikor még azt sem tudtam, mi a térkép. Dr Mohácsi Tamás volt az edzőm, nagyon élveztem a versenyeket, edzőtáborokat. Az egész nagyon motivált. Aztán jöttek az egyre hosszabb túrák, kicsit ultrakupáztam ( 42 km feletti távok). Szerettem azt az érzést, amikor majdnem egy napja futsz, és egy kicsit már átalakul a nézőpontod a világról. Aztán jött az akadályfutás, és ebben megláttam azt a lehetőséget, amit a tájfutásban már nem volt meg. A tájfutásban egy Ifjúsági Európa Bajnokság b és egy Junior Világbajnokságon való részvételig jutottam. A felnőtt vb már távolinak tűnt számomra. Ekkor jött szembe velem az akadályfutás, voltam már 24-25 éves. Futásban erős voltam, de a fizikális erőm hiányzott. Arra keményen rá kellett gyúrnom.

Sok nehéz versenyen vagy túl. Volt valami olya emlékezetes, amiről azt gondolod, érdemel pár külön szót?

Elit Challange – Orfűn, „120 óra a Pokolban” nevű nem is verseny, hanem túlélőtábor. Ez a tengerész gyalogság első öt kiképzés napja,  Magyarországon egy civilek számára is nyitott program.  Én erre nyertem egy belépőjegyet egyik versenyemen, de nem tudtam, hogy mire jelentkezem.  Az fogott meg az egészben, hogy az indulók jelentős százaléka kiesik, 40 főből 6-7 fő az, aki befejezi. Tudtam, hogy ez tényleg nehéz, és ez engem nagyon motivált. Egy újabb kihívás, egy újabb lépcső az életemben.

military.jpg

Volt olyan pillanat, amikor azt gondtoltad, hogy talán jobb lenne feladni?

A feleségem pont akkor volt terhes. Ha megfordul a fejemben, hogy „mi van otthon?” , „mi lenne ha?”, akkor elveszek. Fizikálisan akkor már elég erős voltam, ez inkább egy mentális erőpróba volt. Nem szabad megengedni magadnak, hogy arra gondolj, fel is lehet adni. Ez nem volt opció. Meg sem tudom számolni, hány holtpontom volt. Fizikális igénybevétel, kevés alvás, kevés kalória. Annyira fáradt voltam, hogy már hallucináltam. A tűrőképességem határán voltam, de inkább át is léptem. Többször is. Több napon keresztül.

Mi volt a legnagyobb sikered a sportkarrieredben?

Most mondanám gyorsan, hogy a veszprémi Spartan győzelmem, de ez csak eredmény szempontjából. Ami viszont nekem kimagaslik, az Almásfűzitőn egy rövidtávú országos bajnokság tájfutásban, ahol országos bajnok lettem. Ahol nekem szólt a himnusz. Nagyon jó érzés, hogy én voltam Magyarország legjobbja az adott kategóriában. Akkor éreztem azt, hogy kitörtem. Megcsináltam.

Ami a legmegdöbbentőbb a teljesítményedben, hogy sok versenyen hibátlanul mész végig. Ilyen volt a tavalyi Spartan Világbajnokság, de például a múlt hétvégei Switelsky Hungarian Military Survival Run is, ami idén először lett civilek számára megrendezve, tehát nem volt ismerős a pálya, teljesen új akadályokkal találhattad szembe magad.

Engem úgy neveltek, hogy ha csinálok valamit, azt csináljam rendesen. Ne csak úgy ímmel-ámmal. Továbbá harcművészetben eltöltött pár év és az ehhez tartozó mentális felkészültség és koncentráció is rengeteget ad. Minden versenyemen úgy megyek végig, hogy csak a feladatra koncentrálok. Sokan mesélik verseny után, hogy milyen szép volt a táj, milyen volt a kilátás…Én ebből semmit sem látok. Nekem csak a pálya van, minden mást kizárok.

Csak ennyi? Koncentráció?

Azért nem teljesen. Szerintem verseny előtt is kell már mentálisan készülni. Én nagyon szeretek videókat nézegetni, elolvasni minden sztorit, átélni és kicsit magamévá tenni. 

Például most a Switelsky Hungarian Military Survival Run-ra is próbáltam készülni. Utánanéztem, milyen verseny is ez pontosan: honlap, facebook, ismerősök meginterjúvolása, milyen akadályok vannak, hogyan is néznek ki az akadályok? Nagyon sokat segített az, hogy voltak képek és leírások az akadályokról, amit előtte meg tudtam nézni és fejben le tudtam játszani, mi is fog történni. Bár ez kicsit olyan, mint könyvből úszni tanulni. Ha ott vagy meglátod. Amikor odaértem egy akadályhoz kicsit lassítottam, megnéztem magamnak, hogy én ezt hogyan fogom megcsinálni.

Ez azért egy bizonyos fokú rugalmasságot és helyzetfelismerést igényel, nem?

Igen. Mindig megvan bennem az az érzés, hogy bármi jöhet, így semmi nem ér váratlanul. Például, ha hidegebb napon van a verseny, mindig szárazra törlöm a kezem és melegítem, nehogy azon múljon egy kézzel mászós akadály, hogy fázik a nedves kezem. Kazincbarcikán például láttam, hogy esőcseppek vannak a majomlétrán. Ezért mindkét kézzel ráfogtam egy-egy rúdra, így araszoltam szép lassan, biztonságosan.

Ha jól vettem észre, külön élvezed az új versenyeket, újszerű kihívásokat!

Igen! Idén például először vettem részt egy Spartan Night-on Bécsújhelyen, és szintén ott egy Spartan 300 nevű ultrarövid – mindössze 500 m-es kis sprint versenyen.  Mindkettőt megnyertem. De a legjobban a nehéz pályákat szeretem. Minél nehezebb, annál jobb!

Hogyan készülsz mentálisan a versenyekre?

A legtöbb verseny előtt, előző nap este lefekvésnél az ágyban elgondolom a másnapot. A melegítést, a rajtot. Majd részletesebben, hogy milyen akadályok lehetnek, és azokat hogyan oldom majd meg. . Például egy tricepsz bar-nál  - ahol már egyszer leestem – ott nem fogok sietni, hanem szép lassan átmegyek rajta. Vagy egy multiringnél átgondolom, hogy nem minden gyűrűre fogok rá. Rajt előtt egy nyugodt öltözködés és legalább fél óra bemelegítés. Ilyenkor egyedül vagyok. Kiürítem a fejem. A rajtvonalon körülnézek, megnézem az aktuális mezőnyt. A rajt után meg csak én vagyok.

A mentális tréning azonban nem csak versenyek előtt, hanem állandóan ott van az életemben, bár legtöbbször nem tudatosan. Ha elmegyek például egy parkban egy pad mellett, nem az jut eszembe, hogy arra le lehet ülni, hanem ilyeneken jár az agyam, hogy azt hogyan lehetne a leggyorsabban átugrani, átbújni alatta, stb.

Szoktál izgulni verseny előtt? Aggódni?  

Nem, egyáltalán nem.  Imádok versenyezni. Szeretem ezt a közeget úgy, ahogy van. Egy bizonyos értelemben azért erőt vesz rajtam az izgatottság verseny előtt, de ez inkább kíváncsiság formájában: hogy fog sikerülni, hova lesz elég a teljesítményem a mezőnyben?

Ki szoktad utólag elemezni a versenyeidet?

Ahol erre van lehetőség, versenyek után szeretek még egyszer végigmenni a pályán. Ilyenkor azon agyalok, mit lehetett volna jobban megcsinálni? Milyen technikával lett volna egyszerűbb, gyorsabb az adott akadály? Megnézem a pályarajzokat, részidőket. Hol nyertem vagy veszítettem a versenytársakhoz képest? Miért volt akkora a különbség, és miért pont ott? Ebből sok tanulság jön le.

Volt olyan versenyed, ahol azon múlt helyezés, vagy akár a verseny befejezése, hogy mentálisan kemény voltál? Mesélsz erről egy kicsit?

 

Persze. Sok ilyen verseny van. Most hirtelen a Bécsújhelyi Sprint jut eszembe. Előtte már letoltam a Super-t, előző nap pedig a Spartan 300 és a Sparatn Night futamot (előzőn 2. helyezés, utóbbi két futamon 1. helyezés   - a szerkesztő megjegyzése). Nem volt már kedvem rendesen bemelegíteni. Nem is mentek a lábaim. Hirtelen a 12-13 helyen találtam magam. És egyre jobban távolodtam az élmezőnytől. Akkor jött az érzés: nehogy már!  Erőt vettem magamon, és elkezdtem teljes erőből tolni. Nem mondom, hogy jól esett. De eldöntöttem, hogy mindent beleadok. Második helyen értem célba. Nagyon kihajtottam magam.

 

Voltál már igazán holtponton? Hogyan jutottál túl ezen?

A legtöbb versenyen vannak holtpontok. Nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is. Amin túl kell lépni, és felül kell kerekedni az akkori önmagadon. Hogyan? Koncentrálni kell. Egy versenyen, legyen az rövidebb sprint, vagy hosszabb ultra, végig koncentrálni kell.

 

Tudatosan egyszer jutottam el a tényleges holtpontig. Egy hosszú távú akadályfutó versenyen 2016-ban Lake Tahoe-ban megrendezett Ultrabeast-en (táv: 43km; teljesítés ideje:: 9:40 – egy nappal a Spartan Világbajnokság után – szerk. megjegyzése). Két körös verseny volt. Az első körben a hegytetőn 2 homokzsákot kellett vinni egy részen. A második körben „már” csak egyet. Amikor odaértem másodszor alig tudtam felemelni az egy zsákot. Arra gondoltam, hogy hogyan tudtam ebből pár órája kettőt vinni? Felszenvedtem magamra és elindultam. Egy pár száz méteres kört kellett vinni, hegynek fel, majd le. A felfele részénél nagyon nem mentek a lábaim. Ez fizikai fáradság volt, mindamellett már fejben sem voltam ott. Ekkor életemben először arra gondoltam eljött a vége, ennyi volt fel kell adnom, nem megy. Dobnom kell a versenyt. Aztán továbbpörgettem a gondolatot; itt vagyok, csinálom, akkor csináljam! Eszembe jutott a verseny előtt célom, amit kitűztem magam elé: végigmenni a pályán és nem állni meg, haladni végig. Ezt elbuktam volna azzal, ha leteszem a zsákot vagy csak megállok pihenni. Ehhez kellett még egy ki plusz is. Felelevenítettem magamban azt a pillanatot, amikor utazás előtt búcsúzásnál megöleltem otthon a családomat. Ez adott annyi erőt, hogy meg tudtam csinálni. Ez a gondolat nem cserélte ki a lábaimat, de rengeteget adott. Végigcsináltam a versenyt.
Mindig kell egy cél.

 adam_golden_gate2.jpg

 Mit jelent neked legjobb magyarnak lenni az akadályfutásban?

Mindenképpen jó érzés. Szeretem, ha végigmegyek egy versenyterületen, és megismernek, elismernek… Nekem ez az egész egy nagyon nagy pluszt ad. A gratulációk, akár olyan emberek részről is, akiket nem ismerek. Azért is szeretek versenyezni, versenyre járni, mert imádom azt a milliőt, a verseny atmoszférát, ahogy ott másképp zizeg a levegő. Ezért nem is szeretek olyan emberek körében lenni, akik ezt a pozitív energiát lehúzzák. Olyan emberekkel próbálom körülvenni magam, akik ugyanúgy éreznek, mint én, pozitív kisugárzásuk van.

Mi a sikered titka? El lehet árulni? Vagy legalább egy-kettőt?

Most ezen gondolkodnom kell. Azt hiszem a versenyhez való hozzáállásom. Versenyen ki tudom azt hozni magamból, ami tényleg bennem van. Persze vannak olyan versenyek is, az úgynevezett edzés versenyek, amelyekre rápihenés nélkül megyek el. Ott is igyekszem rendesen odatenni magam. De vannak a tét versenyek, ahol maximális pulzusban tolom végig az egész versenyt. Ezen néha én is meglepődök.

A másik dolog: sok versenyt úgy teljesítek, hogy nincs egy hibám sem. Ez azért nem véletlen. Tavaly például kétszer is leestem a slack-line-ról. Ezért otthon készítettem egy slack-line –t. Nem volt egyszerű otthon bebetonozni, de megoldottam, hogy gyakorolni tudjak. Megteremtettem a körülményeket. Például amikor a gyűrű új akadály volt, beszereztem otthonra gyűrűt, hogy azon gyakoroljak. Azaz a lehetőséget teremtem meg a gyakorlásra.

A harmadik pedig, hogy az adott feladatra koncentrálok. Én egy verseny után mentálisan is úgy elfáradok, olyan vagyok, mint egy zombi. Mert állandóan arra figyelek: mikor hova lépek, hogy helyezem a lában, hogy megyek végig az adott akadályon. Egy egyensúly előtt 2-3 méterrel már rásétálok, hogy ne lendületből induljak el rajta. Egy palánknál mindig meggondolom, melyik lábbal támadjak. Mindenre megvan az apró pici mozdulat, ami könnyebbé teszi az egészet.

 

Verseny előtt egy fél órával elvonulok egyedül melegíteni, onnan megszűnik a külvilág. A rajtnál még körülnézek, ki van ott, van egy kis ölelkezés, de az ott már nem én vagyok. A verseny közben pedig annyira átszellemülök, hogy nekem ott már csak a feladat létezik. Sokszor csomó ismerős van a pályán önkéntesként, akik üdvözölnek, odaszólnak, de nem érdekel, egyszerűen nem figyelek rájuk. Majd verseny után dumálunk. Nekem ott az adott pillanatban csak a feladat a fontos. Minden mást kizárok. Csőlátás.

Vannak gyengeségeid is?

Én azt mondanám, hogy a futás. Nem vagyok olyan jó, mit a top atléták. Átlagon felüli ugyan a teljesítményem, de ott van még mit fejlődni. Ez egy nagyon komplex sportág. Mindenben jó kell lenni.

Mivel te vagy „a legjobb magyar spártai”, mindenki téged akar megverni. Te ehhez hogyan állsz hozzá?

Én ennek nagyon örülök! Ez motivál engem! Számomra az többet ér, ha egy jó mezőnyben érek el egy kevésbé jó helyezést, mintha egy kevésbé erős mezőnyben végzek az élen.

 

Milyen céljaid vannak?

Természetesen minél több dobogós helyen végezni. Tisztában vagyok azzal, hogy Európában van pár kimagasló versenyző, akiket én nem tudok megverni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy megelégszem a második hellyel és hátradőlök. Természetesen szeretnék minél több versenyt megnyerni. De azt gondolom, hogy az én körülményeimhez képest, a családi hátteremet is figyelembe véve, jelenleg ez a legtöbb, amit elvárhatok magamtól. Tudom, mit kéne ahhoz tenni, hogy egy szinttel jobb legyek, de az fizikálisan egyszerűen nem fér bele úgy az életembe, hogy a számomra többi fontos területet ne hanyagoljam közben el. Gondolok itt elsősorban a családomra, és a munkámra.

Mit vársz el magadtól az idei Európa Bajnokságokon és Világbajnokságon?

Nehéz erre válaszolni. Nem csak azért, mert addig még sok idő van, nem látom még, hol fogok állni a felkészülésben. Ha jól sikerül minden, jók a körülmények, olyan a mezőny, akkor az Európa Bajnokságon szeretnék maradandót alkotni. Ez lehet egy dobogós helyezés – itt az első  6-ot hirdetik. A VB-n nehéz ezt előre megmondani. Tavaly hiba nélkül mentem végig a pályán, mégis 43-ik lettem. Idén szeretnék ennél jobbat! A futáson kell még javítanom.

Azért sem könnyű az egész, mert idén bővül a családunk, pont a nagy versenyek előtt. Apaként is helyt kell állnom, illetve a munkahelyemen is, olyan szponzorom még nincs, aki mellett megtehetném hogy ennél  több időt fordítok az edzéseimre. Az egész életem egy nagy összehangolásból áll.

 

Van példaképed?

Nincs konkrét személy példaképem, de mindig tiszteltem a nagy sportolókat, akiket láttam olimpián, világversenyeken. Volt viszont egy ismerősöm, aki re nagyon felnéztem. Ő egy olyan személy volt – már nem él sajnos – aki mindig elérte azt, amit szeretett volna. Őt sem említeném viszont példaképnek, mert az ő személyiségéből is azt ragadtam ki, ami nekem tetszett.

 

Mi volt a legjobb tanács, amit kaptál?

Nehéz most így felidézni egyetlen egyet. Az viszont már felmerült bennem, hogy ha megfogadnám azokat a tanácsokat, amelyeket én adok másoknak, akkor előrébb lennék. Tudom azt, hogy elméletileg mit kéne tenni, de néha nehéz magam rávenni, hogy tudatosan is kövessem ezeket az elveket.

Vannak viszont olyan emberek, akiknek a véleményére sokat adok. Ilyen például az edzőm – dr.Czinege Erik.  Az ő dolga az, hogy engem irányítson. És ezt el is fogadom. Szerintem egy edző jó barát is egyben, akivel meg tudom beszélni a dolgaimat. Így ő is rugalmas tud lenni az edzésprogramomban, a tanácsaiban.

az_edzovel-01-01.jpeg

Van kedvenc idézeted?

Sok. Imádom őket. Például Muhammad Ali  mondása: „ A lehetetlen nem létezik. A lehetetlen egy múló pillanat.” Igenis, mindent meg lehet csinálni. Nagyon sok más van, de ezt emelném ki.

Miben segített neked a sport?

Munkában, magánéletben egyaránt. Új barátokat szereztem a sport által. Az életben bármit meg kell oldani, az nekem nem okoz gondot. A másik ilyen a koncentráció. Ha van egy feladat, akkor lehet bármi a környezetemben, én csak arra figyelek, amíg meg nem csináltam. Még valami: ha már valamit csinálok, akkor az legyen jól megcsinálva. Akkor is, ha többet dolgozok rajta, de az úgy adjam ki a kezemből, hogy az tökéletes. Ez nem mindig előny, mert néha sok időt töltök egy feladattal. Itt látok fejlődési lehetőséget.

Milyen céljaid vannak a sporton kívül?

A családot emelném ki. Szeretnék minél többet ott lenni velük, játszani a gyerekeimmel, jelen lenni az életükben. Szeretném, ha felnéznének majd az apukájukra - nem csak a sport miatt. A feleségemnek nagyon sokat köszönhetek, én nem tartanék itt, ha ő nem lenne. Szeretnék mindig harmonikus kapcsolatban élni vele.

csaladdal.jpg

Hogyan látod magad 40 évesen?

Tele vagyunk tervekkel, a családommal együtt. Persze szeretnék még akkor is aktívan sportolni, versenyezni. Jó életet élni.

És a személyiségfejlődés terén?

Én még mindig egy kicsit a „nagy gyerek” kategóriában látom magam. Aki ismer, az tudja, hogy kicsit szeleburdi, szétszórt tudok lenni. De mióta családom van, lenyugodtam, kiegyensúlyozottabb vagyok.

Újra ki kell emelnem, hogy azok az emberek visznek engem előre, akikkel körülveszem magam. Ez tudatos választás persze!

Már csipog is az órája – „time to move”!  Elengedem hát Ádámot, és még pár percig elgondolkodom azokon, amiket mondott. Meg amit nem! A lazasága, a fesztelensége,  a vidám csevegése mögött ott bujkál a nagyon kemény versenyzői énje! Ha valaki, akkor Ádám tudja, mit jelent utolsó csepp energiát is kipréselni magából. Megharcolni az utolsós pillanatig! Nem lesz könnyű dolguk az ellenfeleinek, az biztos!

 

 

 

 

Csúcsformában – sportban és üzletben!

Magabiztos, határozott fellépés. Pozitív gondolkodás, érzelmi kontroll. Koncentrált munkavégzés, fegyelmezettség. Odaadás, alázat, magas munkamorál. Konstruktív kritika elfogadása, csapatmunka, frusztráció tolerancia. Mentális keménység. Egy élsportoló jellemzői.

Lehet-e profitálni később ebből a mentális keménységből a szakmai életben is? Egyáltalán miben nyilvánul meg ez a mentális előny? Mit tanulnak meg a sportolók a kemény edzések és a versenyek jelentette kihívások alatt? Milyen üzletember válik egy kiváló sportolóból? Szeretnénk őt üzleti partnerként? Munkatársként? És ha már fiatalkorunkban kimaradt a sport az életünkből, heti pár edzés segíthet „megkeményedni” mentálisan? Hogyan kamatozik a sportos életmód az üzleti sikerek területén? balls.jpg

Ha hirtelen példákat próbálnánk felidézni, elsők között valószínűleg Arnold Schwarzenegger jutna eszünkbe, aki a világmezőnyt évekig domináló body builder-ből lett kasszasikereket halmozó színész, majd később meggyőző politikus. De a lista hosszú: George Foreman nehézsúlyú boxoló, Magic Johnson kosárlabdás, Ion Tiriac teniszező, LeBron James kosaras, Maria Sharapova és Venus Williams szintén a tenisz színteréről, csak hogy párat említsek. (David Beckham-el már bizonytalanabb vagyok, mert hallom a férfiolvasók némileg jogos észrevételét, miszerint a női közönségre gyakorolt sármjának tulajdonítható az üzleti sikerek nagy része…) De - a polémiát lezárandó - itt egy nagyszerű példa: Sebastian Coe, aki középtávfutásban kétszeres olimpiai bajnokként sikeres üzletember és politikus karrierjét a 2012-es londoni olimpia szervezésével koronázta meg. Hogy milyen mentális készségeket mentett át a korábbi sportolói tapasztalataiból az üzleti életbe? Nos, ő erről egy remek könyvet is írt: „The Winning Mind" címmel. Kivételek lennénk-e csupán a fenti példák, vagy tényleg van valamilyen bizonyítható pszichológiai előnye a komoly sportteljesítményeknek a későbbi szakmai karrierre nézve?

Hozzászoktak a kudarcokhoz, nehézségekhez, sikerekhez. Minden nap arra ébrednek, hogy fontos feladatuk van. Mélyen a zsigereikbe ivódott a céltudat és a sikervágy. Elbuknak, felállnak és újrakezdik. A sportban nem egyenes út vezet a sikerhez, ahogyan az üzleti életben sem. Kitartás, kemény munka, türelem és kontroll. Az út - amelyen halad sportoló és üzletember. Megállja a valóság próbáját a párhuzam?

Az utóbbi években egyre több kutatást végeznek a sport, a katonaság és a foglalkoztatás területén azokat a mentális képességeket kutatva, amelyek a kiváló teljesítményért és sikerért felelősek. 

Egy 2013-as nemzetközi tanulmányban 927 sportolót hasonlítottak össze 931 nem sportolóval. Az eredmény egyértelmű: sportágtól függetlenül, a sportolók „keményebbnek” bizonyultak egy sor pszichológiai jellemző tekintetében, amelyek a szakemberek mentális erőként definiálnak.

Angela Duckworth , a Pennsylvania Egyetem professzora, - aki többek között a Fehér Háznak, a Világbanknak, a NBA-nek, NFL-nek a tanácsadója – a West Point-i katonai akadémián kutatta a siker kulcsát. Az eddigi bevezetőt tekintve nem meglepő, hogy a hírhedt „Beast Barack” kiképzést sikeresen „túlélő” kadetek nem feltétlenül a fizikailag legerősebbek, a legintelligensebbek vagy a genetikailag legjobb adottságokkal rendelkezők közül kerültek ki. Úgy tűnik, a sikert ebben az esetben is a mentális keménység garantálta.

Egy másik kutatásban a sportpszichológusok által kidolgozott Mentális keménység kérdőív alapján vizsgálták a közép-, felső- és kezdő vezetőket. A várakozásoknak megfelelően a felsővezetők magasabb pontszámokat értek el, viszont még hasznosabb eredmény, hogy a mentális keménység az életkorral nőtt – ékesen bizonyítva, hogy ezek a mentális képességek igenis fejleszthetőek az idő során.

nike-women-hope-solo-annie-leibovitz-01.jpg

„A bajnokká válás 95%-ban nem a pályán történik”

Sebastian Coe

Mentális keménység – pozitív pszichológiai konstellációk együttese, amelyeknek van egy velünk született jellemvonás jellegű összetevője, másrészt viszont a tapasztalatok és élethelyzetek mentén folyamatosan fejlődik, alakul. Az élsport vagy versenysport tipikusan egy olyan hosszasan fennálló életkörülmény, amely a mentális keménység jellemzőit éveken keresztül acélozza. Milyen képességek gyűjtő fogalma tehát a mentális keménység? Kitartás, céltudatosság, fegyelem, érzelmi kontroll, rugalmasság… Mit is jelent ez a gyakorlatban? Pontos céljaid vannak, mész előre, akkor is, amikor nincs kézzel fogható eredmény, nem tántorítanak el az akadályok, nem bizonytalanítanak el a kívülállók negatív vélekedései, az átmeneti kudarcok csak megerősítenek, bízol magadban, elfogadod a lemondásokat, a fontosra koncentrálsz, nem panaszkodsz, nem dühöngesz, haladsz türelmesen a saját utadon… Bővebben a „Milyen a mentálisan kemény személyiség” című írásban a  mentaltraining.blog.hu –n olvashat.  

 

Aki nem sportolt versenyszerűen, talán nem is tudja, milyen kemény lehet egy sportoló élete. Főleg, ha mellette tanul vagy dolgozik is. Az általános sztereotípia a szélesen mosolygó, jóképű, izmoktól dagadó, öntelt, üres fejű sportolóról csupán egy mítosz. Időbeosztás, prioritások kezelése, feladatok teljesítése, koncentrált munkavégzés… akár egy menedzser élete.  

Az élsport pontosan az a közeg, ahol egy gyerek vagy fiatal alakuló személyiségét is hasonlóképpen edzi, akárcsak az izmait. A kemény fizikai munka nem csak a testet acélozza, hanem az elmét is. Minden fizikai edzés egy kicsit mentális edzés is egyben: még tovább bírni a kellemetlenséget, a fáradság ellenére is koncentrálni, nem kizökkenni, nem feladni, fegyelmezetten elvégezni minden feladatot, nem csak a mennyiségre, hanem a minőségre is figyelve. Ha valaki ezt teszi nap mint nap, éveken keresztül, talán nem meglepő, hogy a mentális munka hagy némi lenyomatot a személyiségén, ami pont kapóra jön majd a szakmai élet kihívásai és útvesztői között.

Bár az élsport mellett nehéz komolyabb tanulmányokat folytatni, azért hazánkban is sok példa van arra, hogy a magas szintű sportolás nem zárja ki a felsőszintű képzést. Az sem törvényszerű, hogy egy olimpikon csakis a sportvilág keretein belül keresse meg a kenyerét – bár az edzői karrieren kívül itt is számos üzleti lehetőség kínálkozhat. De ne menjünk ilyen messze. Nem kell valakinek élsportolónak vagy olimpikonnak lenni ahhoz, hogy a fiatalkorban évekig űzött sport jótékony hatással legyen a pszichés-mentális képességeire. Hazai statisztikákat ugyan nem találtam, de egy németországi tanulmány szerint a volt sportolók 700-800 euróval keresnek többet a sportolói múlttal nem rendelkező társaiknál. A tanulmány azért is figyelemreméltó, mert a nemek közötti különbség csökkenésének egy eklatáns példáját szolgáltatja: a volt sportolónők átlagban többet keresnek, mint a sporttapasztalatokkal nem rendelkező hasonló képzettségű férfi kollégáik. Utópia német viszonyokat elemezni? Legalább a cikk olvasása - azaz pár perc –erejéig legyünk optimisták és pozitívak a mentális keménység szellemében!

female-athletes-feature.jpg

 

Természetesen személyiség függő jelenségekről beszélünk, azaz nem csak az életkörülmények és tapasztalatok játszanak szerepet a „mentális keménység” kifejlesztésében, van, aki tényleg némi „hozott” előnnyel indul a versenyben. Félreértés ne essék. Önmagában a tény, hogy valaki életében messze elkerült bárminemű sportágat – nem jelenti azt, hogy mentálisan nem lehetne ugyanolyan kemény, mint egy élsportoló. Őszintén – Warren Buffetnek, Steve Jobs-nak vagy Bill Gates-nek vajmi kevés köze volt a sportoláshoz. Az üzleti és szakmai életben oly fontos mentális készségeket nem csak a magas szintű sportolás közben lehet kifejleszteni.  Egy hobbi, egy művészeti tevékenység gyakorlása, vagy egyszerűen csak egy érdeklődési kör, amely később hivatássá válik, ugyanolyan erővel csiszolhatja a személyiséget a kellő irányba, mint a magas szintű sporttevékenység. A közös nevező az elköteleződés és céltudatosság.

De térjünk vissza a sporthoz…

Miben lehetnek szakmai téren is jobbak a sportolói múlttal rendelkező személyek?

Teherbírás: jól viselik a nehézségeket, a hosszúra nyúlt munkanapokat. Toleránsabbak a nehéz feladatokkal járó kényelmetlenség iránt, könnyebben lépnek ki a komfortzónájukból. Szorgalmasak.

Célorientáltság, sikerorientáltság: nem vonakodnak magas célokat kitűzni. Tisztában vannak azzal, hogy a siker nem jön könnyen, ezért hosszú időn keresztül képesek fenntartani a lelkesedésüket, motivációjukat.

Kitartás: a fentiekből következik, hogy nem adják fel könnyen. Az akadályok csupán kihívást jelentenek, a problémák csak megoldandó feladatok. A sportban az időszakos kudarcok elkerülhetetlenek, ezért már megtanulták, hogy ne bizonytalanodjanak el könnyen, addig folytassák az erőfeszítéseket, amíg eredményre nem vezetnek.

Döntéshozatal, taktika, stratégia: a versenyek során gyakran kell fontos döntéseket hozni nyomás alatt. Módosítani a stratégián az ellenfél reakcióinak függvényében. Hideg fejjel latolgatni az esélyeket. Számítóan, taktikusan helyezkedni. Adott esetben megtéveszteni – a játékszabályok keretein belül.

Koncentrálás: a döntő pillanatban minden érzékszervvel a feladatra képesek koncentrálni. Megtanulták kizárni a külső zajokat, a nézők kiabálását, az ellenfeleket, csak arra fókuszálnak, ami igazán fontos. Zónába kerülnek! Milyen értékes tulajdonság ez a szétszórt, állandóan a közösségi médián lógó a kollégákkal szemben…

Fegyelmezettebbek: addig dolgoznak, amíg végére jutnak az aznapi feladatoknak. Nem esik nehezükre korán kelni, szűk időbeosztás szerint élni. Egészségesebb életmódot folytatnak. Jó önkontrollal rendelkeznek.

Toleránsabbak a frusztrációval szemben: a sportban a fejlődés és siker nem jön azonnal, akár csak az üzleti életben. A sérülések, az időszakos teljesítménycsökkenések, „kispadra ültetések” , átmeneti kudarcok már érzelmileg  megedzették őket. A bizonytalanságot jobban tűrik.

Tanácsokra nyitottak: a legtöbb sportoló kérdőjel nélkül követi az edzői utasításokat. Megszokják, hogy egy kompetensebb fél irányítja őket, elfogadják a konstruktív kritikát. Tekintettel a mai liberális nevelésre a szakmai életben ez nagy előnynek bizonyulhat!

Magabiztosság: nem kell ahhoz olimpiai bajnoknak lenni, hogy valaki egészséges önbizalomra tegyen szert. Minden kis siker építi és erősíti az önbizalmat Ismerni az erősségeit, tisztában lenni a gyengeségeivel, de ezek mellett bízni a képességeiben – nem ez bármilyen üzleti terv lényege?

 

Milyen extra képességekkel rendelkeznek a csapatsportot űzők? 

  • szociábilisak
  • jól kommunikálnak
  • jól tudnak másokat befolyásolni
  • jól tudnak együttműködni
  • adott esetben alá tudják rendelni az egyéni célokat a csapatérdeknek
  • nyitottabbak az utasításokra
  • alkalmazkodóbbak

business-sport-strategy.jpg

Milyen előnyös képességekkel rendelkeznek az egyéni sportolók? 

  • önállóbbak
  • kitartóbbak
  • határozottabbak
  • felelősségteljesebbek
  • jobb döntéshozók
  • vezetői kvalitásokban erősebbek

 business_suit_hurdle.jpg

Milyen szakmai területeken a legsikeresebbek a volt élsportolók:

  1. Kereskedelem
  2. Marketing
  3. Stratégiai tervezés, szervezés

Sok ismert sportoló épít fel a karrierje során értékes kapcsolati tőkét, amelyet majd a szakmai életben is gyümölcsöztetni tud. Főleg a csapatsportok űzői nagyon jól kommunikálnak, jó a meggyőző képességük, jól tudják befolyásolni az üzleti partnereiket. Határozott, magabiztos fellépésük egyértelműen előny. Stratégiai gondolkodásban már van gyakorlatuk, szervezésben, időbeosztásban ügyesek. Fegyelmezettségük és jó frusztráció toleranciájuk a bizonytalan, kiszámítható helyzetekben lépéselőnyt jelent számukra. Nagy teherbíró képességük és kifogyhatatlan energiájuk a rendezvények szervezésénél kapóra jön.

handshake.jpg

 

A sablon azonban nem mindenkire húzható rá egyértelműen. Mint ismeretes, minden pszichológiai képesség egy Gauss görbének nevezett harang formájú eloszlásban értelmezhető – így a nagy többség ugyan a középpontra zsúfolódik, de mindig jutnak jócskán a szélekre is. A másik fontos ide kívánkozó megjegyzés, ami részben az előbb leírtakból fakad, hogy bármennyire is idealizáljuk a sportolók különleges képességeit, azért az extrém esetekben pont az ellenkezője lehet érvényes. Azaz néha a jóból is megárt a sok…

Hátrányok:

  • Túlzott önállóság
  • Önfejűség
  • Túl nagy ego
  • Mindent jobban tud” hozzáállás
  • Munkamánia
  • Kényszeres, már túlzott kitartás, olyan helyzetekben, amire nincs befolyása
  • Tanulmányok vagy szakmai gyakorlat hiánya
  • Előző szigorú életmód kompenzálásaként kicsapongás

 

Sport a mindennapokban

Nem mindenki tekinthet vissza fiatalkori sportmúltra. Viszont sokan döntenek úgy későbbi életükben, hogy a sportot a mindennapjaik részévé teszik. Nem kímélve magukat, hajnalok hajnalán kelnek és még munka előtt letudják az edzést. Vagy a napi feladatokat úgy szervezik, hogy ebédszünetben vagy munka után beleférjen a testmozgás. Időmenedzsment, akarat, kitartás, fókusz. Zsonglőrködés a munka, a család a sport és pihenés között. Egyesek versenyszerűen, nagyon magas szinten űzik a sportot. Mások inkább kikapcsolódásként, feszültstég levezetésként. Nem kétséges, hogy minden formában és minden mennyiségben élvezhetjük a sportolás pozitív hatásait. Viszont azok a személyek, akik komoly elhatározással, magas célkitűzésekkel, lelkesen és motiváltan sportolnak nap mint nap, nem kímélve időt, energiát – és sokszor anyagiakat sem – azért, hogy a saját szintjükhöz képest kiváló teljesítményt érjenek ez az általuk választott sportágban, azok szerintem igenis vannak olyan „kemények mentálisan”, mint az élsportolók. Manapság szerencsére egyre gyakoribb, hogy versenyeken korcsoportos díjazás van, ami nagyon nagy motiváló erőt jelent. Gondoljunk csak bele, egy 40 éves kétgyerekes felsővezető elkezd futni. Nap mint nap edz, hóban, esőben, fagyban, kánikulában, reggel álmosan munka előtt, este munka után holtfáradtan, hétvégén hajnalban, míg a család fel nem ébred… Aztán egy-két év múlva első lesz egy futóversenyen a saját korcsoportjában. Milyen sikerélményt jelent ez? Milyen motivációt ad ez a további kemény edzésekhez? De ne beszéljünk csak sikerről. A kudarc talán még erősebben acélozza a karakterünket. Évekig eddzünk szemmel látható eredmény nélkül. Nem adjuk fel, nem tántorodunk el a kitűzött céloktól, türelmesen és kitartóan folytatjuk, amit elkezdtünk. Mert elköteleződtünk. Mert megígértük magunknak. Mert bízunk magunkban. Mert néha az út fontosabb, mint maga a cél!

 

„Ember küzdj, és bízva bízzál” Madách Imre

Rudyard Kipling: Ha...

Rudyard Kipling:

Ha…

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.

struggle_iv_by_trulsespedal-d6t47bx.jpg

(Kosztolányi Dezső fordítása)

If

by Rudyard Kipling

If you can keep your head when all about you
Are losing theirs and blaming it on you,
If you can trust yourself when all men doubt-you,
But make allowance for their doubting too,
If you can wait and not be tired by waiting,
Or being lied about, don't deal in lies.
Or being hated don't give way to hating,
And yet don't look too good, nor talk too wise

If you can dream—and not make dreams your master
If you can think—and not make thougts youraim;
If you can meet with Triumph and Disaster
And treat those two impostors Just the same,
If you can bear to hear the truth you've spoken
Twisted by knaves to make a trap for fools,
Or watch the things you gave your life to, broken,
And stoop and build ’em up with worn-out tools

If you can make one heap of all your winnings
And risk it on one turn of pitch-and- toss,
And lose, and start again at your beginnings
And never breathe a word about your loss,
If you can force your heart and nerve and sinew
To serve your turn long after they are gone,
And so hold on when there is nothing in you
Except the Will which says to them: “Hold on!”

If you can talk with crowds and keep your virtue,
Or walk with Kings—nor lose the common touch,
If neither foes nor loving friends can hurt you,
If all men count with you, but none too much;
If you can fill the unforgiving minute
With sixty seconds’ worth of distance run,
Yours is the Earth and everything that’s in it
And—which is more—you will be a Man my son!

struggle.jpg